A szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki Aradon a fogságba ejtett tiszteket. A kormány 2001-ben október 6-át nemzeti gyásznappá nyilvánította. A nemzeti emlékezet tizenhárom aradi vértanút tart számon.
- Dessewffy Arisztid
- Kiss Ernő
- Schweidel József
- Poeltenberg Ernő
- Török Ignác
- Láhner György
- Knezić Károly
- Nagysándor József
- Leiningen-Westerburg Károly
- Aulich Lajos
- Damjanich János
- Vécsey Károly tábornokok
- Lázár Vilmos ezredes
A mártírokat kivétel nélkül a kivégzésük helyén földelték el, de az őröket lefizetve titokban több tábornok holttestét is elszállították első temetési helyükről.
Az Index most utánajárt, hol nyugszanak most a vértanúk.
Csernovics Péter vármegyei főispán, Damjanich János sógora két vértanú holttestét vitette el a komornyikjával. De meghagyta neki, hogy Damjanich holttestét mindenáron, Láhner, Vécsey és Westerburg pedig ha lehetséges, Mácsán, a parkban temesse el. A komornyik lefizette a hóhért, és kiváltotta a holttesteket.
Westerburg özvegyének rokona, Urbán Gyula két ügyvéd segítségével október 6-án este kapta meg a gróf holttestét, amelyet monyorói birtokán helyezték el, majd 1876-ban Borosjenőn temették el. Vécsey földi maradványait felesége kapta meg, amelyet ideiglenes jelleggel az aradi temetőben rejtettek el, majd egy év múlva a családi sírboltba szállították, ahol 1916-ig volt, és utána az aradi Kultúrpalota kriptájába vitették. 1974-ben Damjanichot, Láhnert és Leiningent áttemették, azóta újra Aradon pihennek.
Kiss Ernő holttestét a családja menekítette először az aradi ótemetőbe, onnan hat héttel később Katalinfalvára, végül Elemérre, a családi sírboltba került. Dessewffy földi maradványait a kivégzés után egy évvel rokonai szállították el titokban Margonyára, ahol azóta is nyugszik. Hét mártír maradványai viszont még évtizedekig a hóhér által megásott sírban voltak.
1913-ban ráleltek Schweidel és Lázár csontjaira, amelyeket az aradi Kultúrpalotába vittek. 1932. május 9-én megtalálták Aulich, Knezić, Nagysándor, Poeltenberg és Török földi maradványait is. Őket az aradi temetőbe szállították, ahonnan 1956-ban szintén Kultúrpalotába kerültek át.
A kivégzés 125. évfordulóján a múzeumban lévő öt tábornok csontjait, valamint a három, a Kultúrpalotában őrzött vértanú maradványait, és az exhumált Láhner, Westerburg és Damjanich hamvait az 1884-ben a kivégzés vélt helyén felállított obeliszk alatt kialakított kriptában helyezték el. Így Dessewffy Arisztid és Kiss Ernő kivételével az aradi vértanúk napjainkban már egy helyen nyugszanak.
