Meghalt Szmolenszki Csaba, vagy ahogyan mindenki ismerte: Bajusz. Halálának okáról annyi tudni, hogy hosszú betegség után hunyt el.
Szmolenszki Csaba két évtizednél is hosszabb időn át volt a Vígszínház meghatározó alakja. 2002-ben csatlakozott a társulathoz díszítőként, később színpadmester-helyettesként dolgozott, és – ahogy a színház fogalmaz – „egy nagy gépezet motorjának nélkülözhetetlen csavarja volt”.
A Vígszínház dolgozói és művészei egyaránt úgy emlékeznek rá, mint arra az emberre, aki összekötötte a műszakot és a művészeket, akihez mindig lehetett fordulni, aki mindenkivel megtalálta a hangot. Nagyhangú, segítőkész, huncut mosolyú társ és barát volt, aki „mindent megoldott”, és akihez mindig jó volt odamenni.
„A víges műszaki csapat szíve-lelke és motorja volt”
– írják róla.
De Bajusz nemcsak a munkájával, hanem emberségével is maradandót hagyott maga után. A színház emlékezése szerint a Padlás című előadásban mindig ő engedte vissza a szellemeket a földre, miután „elrepültek” a színpadon – és azok minden este így köszönték meg neki: „Köszi édes, Bajuszkám!” A közösségi bejegyzésben így búcsúznak tőle: „Most mi mondjuk: köszönjük, Bajusz – most te mentél el a fényeken túlra. Vigyázz magadra. Hiányozni fogsz.”
