„Ne hagyj semmit kárba veszni” – nyilván ezt gondolják a háziállataink, amikor otthon holtan esünk össze, és napokba telik, mire valaki más észreveszi. A patológusok ismételten beszámolnak olyan esetekről, amikor a szeretett háziállat kajának tekinti elhunyt gazdáját, és lakmározik a holttestből. A korábbi kapcsolat lényegtelen.
A zoológusok számára teljesen érthető, hogy a macska jön először „rágcsálni”. A cicáknak sokkal rövidebb az evési időintervalluma, mint a kutyának, és kevesebb a türelme is. Ráadásul a macskák nehezen tűrik a rothadó hús szagát, ezért biztosan nem várják meg, amíg gazdájuk elkezd szaglani a padlón – írja a heute.at.
A kutyáknál a szagunk is meghatározó az időzítés szempontjából. Ők több ideig gyászolnak, és kevesebb figyelmet fordítanak az éhségükre. A bomlási folyamat azonban fokozatosan megváltoztatja az egyéni szagunkat, és egyre inkább „idegenné” tesz bennünket, aki már nem mozog.
A franciaországi Lille-i Egyetem kutatócsoportjának tanulmánya szerint a hűséges kutyáink is maximum 24 órát várnak, mielőtt potenciális táplálékként tekintenének ránk. Különösen akkor, amikor folyik a vér, az ösztön gyakran nagyobb, mint a bánat.
Mind a macska, mind a kutya kezdetben a holttest arcát és fejrészét rágja meg. Feltételezhető, hogy ez a háziállat utolsó kísérlete arra, hogy reakciót váltson ki az elhunytból. Először piszkálnak, nyalogatnak, végül pedig csípnek és harapnak. A macskák általában először az ajkunkból táplálkoznak.
Persze mielőtt démonizálnánk a kutyákat és a macskákat: Minden állat a túlélését előnyben részesítené a mi erkölcsi normáinkkal szemben. Az élettelen testet pedig annak tekintené, ami valójában: táplálékforrásnak.
