A 81 éves Halász Judit úgy véli, a téli koncertjei tartják életben, minden hétvégén megy valahová, nyáron viszont nem vállal semmit. „Sok dolgom van, több, mint huszonéves koromban. Szabadnapom, sőt szabad órám sincs. Nyáron nem vállalok semmit, mert a téli hónapokban – talán januárt kivéve – jóformán minden hétvégén koncertezem, mindig megyünk valahová. Ezek a hétvégi koncertek fárasztóak, de ha az ember belegondol, ezek tartanak életben” – mesélte Petőfi Kulturális Ügynökségnek. Halász Judit a Pál utcai fiúk egyik előadását látva döntötte el, hogy színész lesz. A Vígszínházat pedig, amelynek kezdetektől társulati tagja, hatvan év után is az egyik legizgalmasabb helynek tartja.
Amikor megalakult az Illés, Halász Juditnak nagyon tetszettek a szövegeik és a dalaik. „Jóban lettünk a srácokkal, több televíziós műsorban is találkoztunk. Mindig mondtam nekik, hogy csináljatok nekem is egy dalt, de eszük ágában nem volt. Egyszer aztán Bródy megunta, és azt mondta, hogy na jó! Bródy János találomra emelt le a polcról egy kötetet, amely Weöres Sándor Csiribiri versénél nyílt ki. A versből aztán legendás dal lett, amelyen nemzedékek sora nőtt fel. Ahogy a Bóbitán, vagy a Sehallselát Dömötörön.
