Az öregedés előhírnökei nem csupán az arcunkon megjelenő ráncok és a fokozódó ízületi és izomfájdalmak lehetnek. Legalább ennyire fontos, hogyan „tartja magát” az agyunk. A jó hír viszont, hogy mostantól nem kell MRI-be feküdnünk vagy orvosi rendelőbe látogatnunk. Már a négy fal között is feltérképezhetjük mentális állapotunkat.
Marco Arkesteijn, a Walesi Egyetem sport- és mozgástudományi kutatója szerint a fizikai mellett a szellemi frissesség, az érzelmi rugalmasság és a társas kapcsolatok is fontos mutatói annak, milyen mértékben öregszünk. A The Sun-ban megjelent írásában három egyszerű, otthon is elvégezhető tesztet ajánl a szellemi teljesítmény mérésére.
1. Az „összekötősdi”-teszt
Ez a klasszikus neuropszichológiai teszt két részből áll. Az első feladat, hogy egy lapon elszórtan elhelyezett számokat kell növekvő sorban összekötni (1–2–3…), a másodikban viszont váltogatva számokat és betűket kell párosítani (1–A–2–B…). A cél: minél gyorsabban, minél kevesebb hibával végigmenni a pályán.
A feladat figyelmet és úgynevezett „végrehajtó funkciókat” vesz igénybe. A szakember szerint ezek azok a képességek, amelyek segítenek gátat szabni az automatikus reakcióknak.
2. A szín-teszt
Ez az pszichológiai teszt azt méri, mennyire vagyunk képesek ellenállni az automatikus agyi rakcióknak. A feladat egyszerűnek tűnik: mondd ki a szavak színét, de ne azt, amit a szó jelent. Például: ha a „KÉK” szó pirossal van írva, a helyes válasz a „piros”, és nem pedig a „kék”.
Ez a feladat azért nehéz, mert az agy automatikusan olvas, még olyan esetekben is, amikor nem volna rá szükség. A teszt jól kimutatja, mennyire vagyunk képesek túljárni a saját eszünkön.
3. A párhuzamos cselekvések-teszt
A feladat lényege, hogy egyszerre, párhuzamosan hajtsunk végre egy fizikai és egy szellemi tevékenységet – például séta közben számoljunk visszafelé. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb kihívást jelenthet agyunk számára az ilyen jellegű, kettős terhelés.
Azok, akik ezekben a helyzetekben gyakrabban hibáznak, nagyobb eséllyel küzdenek rejtett kognitív problémákkal, és bármilyen furcsa, nagyobb eséllyel vannak kitéve egy váratlan esésnek is.
Mihez kezdjünk az eredményekkel?
Arkesteijn azt javasolja, hogy a teszteket havonta ismételjük, így nyomon követhetjük, romlik-e a teljesítményünk, vagy épp fejlődünk. A kutató arra is figyelmeztet, hogy önmagában egyik teszt sem árulja el, hogy éppen megfelelően vagy „hibásan” öregszünk. A hiteles összképet a testi, lelki és társas tényezők együttese adja.
