Sokunkkal előfordult már, hogy egy új helyzet valamiért szokatlanul ismerősnek hatott. Ezt hívjuk déjà vu-nak. A tudósok szerint ilyenkor az agyunk „tévesen” már megtapasztaltnak érzékel valamit, amit valójában először látunk vagy élünk át. A Science Alert szerint ennek oka abban keresendő, hogy az ismerősség-érzetért felelős agyterület másként érzékeli a valóságot.
De mi történik ellenkező esetben? A jamais vu (magyarul: „sosem látott” érzés) az a jelenség, amikor olyasvalami tűnik furcsának vagy ismeretlennek, amit valójában jól ismerünk. Ilyenkor akár egy arc, egy helyszín vagy egy szó is hirtelen teljesen idegenként jelenhet meg számunkra.
A szóban forgó, rendkívül különös élményt vizsgálta hosszú ideig tartó kutatásában két pszichológus, akik munkájukkal Nobel-díjat zsebeltek be.
A szakemberek szerint a jamais vu viszonylag könnyen előidézhető. Elég, ha valakit arra kérünk, hogy ismételjen egy adott szót sokszor, egymás után. A kísérletben részt vevő 94 diák tizenkét különböző – vegyesen gyakoribb és ritkább – kifejezéseket vetett papírra.
A körmölést bármikor abbahagyhatták: például, ha elfáradtak, unatkoztak, vagy furcsa érzésük támadt. A legtöbben ez utóbbi miatt álltak meg. 70%-uk legalább egyszer jamais vu-ra utaló jeleket tapasztalt magán, jellemzően egy perc után, nagyjából 33 ismétlést követően.
Egy másik kísérletben csupán az angol „the” (magyarul: a, az) szót kellett ismételni – ez a leggyakoribb kifejezés az angol nyelvben. Itt 55% számolt be hasonló élményről. Az alanyok így írták le érzéseiket: „elveszti az értelmét, ahogy nézem”, „olyan, mintha nem is lenne igazi szó, csak valaki becsapott volna”, vagy „nem érzem a kezem fölött az irányítást”.
A kutatók szerint a jamais vu annak a jele, hogy egy feladat olyannyira rutinszerűvé vált, hogy az agy ismeretlennek érzékeli azt. Az „elidegenedés” érzése valójában viszont abban segít, hogy kilépjünk az automatikus üzemmódból.
A jelenség tudományos magyarázata a „telítődés” elméletén alapul. Ha túl sokszor találkozunk ugyanazzal az ingerrel, az végül elveszíti jelentését. Ehhez kapcsolódik az úgynevezett verbális transzformációs hatás is, amikor egy szót sokszor hallva végül más szavakat kezdünk „érzékelni” az eredeti helyett – például az angol „tress” (aggodalom) szó ismétlése után néhányan már „dress”-t (ruha) vagy „stress”-t (stressz) észlelnek a hangokból.
A kutatók szerint a jamais vu nemcsak a gondolkodás megértésében segít, hanem a pszichés zavarok – például az OCD, azaz a kényszerbetegség – feltérképezéséhez is hozzájárulhat. A túlzott mértékű önellenőrzés (például ha valaki újra és újra megnézi, be van-e zárva az ajtó) valójában az ellenkező hatást válthatja ki. A cselekvés elveszíti értelmét, és ez további, kényszeres ismétlődésekhez vezet.
Bár a jamais vu ritka és nehezen vizsgálható, a kutatók bíznak abban, hogy a további ismeretbővítések révén jobban megérthetjük ezt a furcsa jelenséget.
