Halálra itta magát Baracs János lánya, a basszusgitáros talált rá.
Baracs János, a Neoton zenésze holtan találta lányát Vikit, akihez azért ment át, mert nem reagált a telefonokra. Segíteni már nem lehetett a 38 éves Baracs Viktórián, aki halálra itta magát.
„Az a szomorú, hogy tudatában voltam annak, valami nincs rendben, de mint minden szülő, ezt én sem akartam elfogadni, próbáltam bagatellizálni. Mégis, mi van abban, ha összejön a barátaival, elfogy egy üveg bor? Fiatalok, mikor éljenek, ha nem most? Ezt az ember hosszú ideig így kezeli” – vallotta be a Retro Rádió Sztársáv című adásában a zenész.
Baracs a Blikknek is megdöbbentő őszinteséggel vallott lánya, Viki betegségéről.
„A lányom alkoholista volt, ez az igazság, és sajnos, olyan ember volt, akin nem lehetett segíteni. Hiába próbáltuk, nem fogadta el a segítő kezet – sóhajtott Baracs, aki a fiával sokat beszélt arról, miért fordulhatott Vica – így becézte családja 38 éves nőt – az alkoholhoz. Az első feleségem rákbetegsége, majd halála nagyon megviselte, Vica az utolsó pillanatig hitt abban, hogy azért engedték haza a kórházból, hogy meggyógyuljon. Nem így lett. Később egy szerelmi csalódás, majd az anyukám tavalyi halála is nagyon megviselte a lányomat – sorolta a feltételezett okokat a zenész, aki azon dolgozott, hogy könnyebbé tegye a lánya mindennapjait. Utólag már úgy gondolja, hibázott, amiért ennyire pátyolgatta lányát.
„Természetes, hogy egy szülő mindent megtesz a gyerekéért, de be kell látni, hogy a túl sok segítséggel leneveljük az életről őket. Ha nem kell neki mindent megtennie azért, hogy előrébb jusson, hanem mindent megkap, mi marad? A buli” – magyarázta a basszusgitáros a lapnak.
Baracs valóban mindent megpróbált, hogy segítse lányát: fizette az albérletét, támogatta anyagilag akkor is, amikor évekig nem dolgozott, csak kifogásokba menekült.
„Jelek az apró hazugságok, amiket sokáig nem vettem észre. Mindig megmagyarázta, miért nem ment el állásinterjúra, hol beteg volt, fájt a feje, hányingere volt. Erre szülőként persze, az a reakció, hogy pihenj csak. Fontos jel volt az ágyban töltött sok idő, a későn kelés, az, hogy a társasági élete nagyon beszűkült, a legfigyelmeztetőbb jel pedig a tagadás. „Vica, te iszol?” – hangzott a kérdés. „Nem!” – jött a válasz, amit elhittem – mesélte Baracs, aki lánya halálakor érezte, hogy lehetne oka gyanakodni.
„Este beszéltünk, lelkesen mesélt arról, hogy reggel megy egy állásinterjúra, nagyon érdekelte ez a munka. Azzal tette le a telefont, hogy „nagyon szeretlek, apuci”. Másnap aztán, amikor már dél körül sem tudtunk róla, megnéztem a családi telefonos alkalmazásban, hogy merre jár. Otthon volt. A párom azt mondta, rossz érzése van, menjünk át hozzá” – emlékezett a tragikus napra a gyászoló apuka, aki lakásán találta holtan lányát.
„Egy barátja úgy ment el tőle este hét körül, hogy Viki józan volt. A mai napig nem tudom, hogy a bizakodó telefonbeszélgetéstől miként jutott el odáig, hogy megigyon egy üveg viszkit, pedig megtette, mert ott volt mellette az üveg, és még egy félig tele borospohár is állt az asztalon. Annyi tervünk volt! Szeretett volna talpra állni. Végül mégis, ahogy a két hónappal később megkapott részletes vizsgálati eredményből megtudtuk, alkoholmérgezés végzett vele: 5,414 ezreléknyi alkohol volt a vérében, ez pedig már a szakirodalom szerint az élettel összeegyeztethetetlen mennyiség. Nem tudom, mit csináltam rosszul, de valamit biztosan” – mondta a zenész, aki azért állt a nyilvánosság elé, hogy segíthessen lánya sorstársain.
„A lányom halálánál értelmetlenebb dolog nincs a földön, és soha nem is leszek túl rajta, csak megszokni lehet, hogy ezzel a fájdalommal együtt éljünk. Azért beszélek róla mégis, mert ha egy fiatal észbe kap, ha egy levelet is kapok valakitől, aki azt írja, hogy emiatt hagyta abba az ivást, máris értelme lesz, hogy elmondtam a történetét”
