A kutyáknak mostantól az ablakon keresztül kell figyelniük a vadászó farkasokat!
A münsteri felsőbb közigazgatási bíróság (OVG) döntése nagy port kavar: bírák úgy döntöttek, hogy a házőrző kutyákat éjszaka (22-6 óra között) szobafogságra kell ítélni. Az ok: „elfogadhatatlan ugatásuk” zavarja a lakókat.
A BILD ellátogatott a kis Gutmannseichen faluba. Az erdők között néhány tucat ház áll. Van egy kis kápolna, nincs pék, nincs kioszk. Róka, farkas és nyúl jó éjszakát kívánna itt egymásnak. Az egyik gazdának például, a 63 éves Juttának van egy kis háza, hét hektár földje, nyolc pónija, tizennégy szarvasmarhája, tizenegy juha, hat kecskéje.
És ebben a hónapban már van egy nagy problémája is: a hét nagy kutyája. Öt kan, két szuka. Sok szőr, sok izom – olyan állatok, amelyek világos üzeneteket tudnak ugatni. De, aki a farkast félni tanítja, az kiveri a biztosítékot a szomszédoknál …
„Mindig is voltak kutyáim. Amikor megjelentek a farkasok, akkor szereztem be a védelemre alkalmas állatokat. Nélkülük tulajdonképpen nincs esélyem, mert az itteni hegyvidéki terepen aligha lehet kerítéssel megvédeni az állatokat.”
A 7 kutya 39 állatra vigyáz. „Több kutya is kell, ha egy farkasfalka mozgásban van” – mondja a tulajdonos. A szomszédos településen már több mint tíz haszonállatot öltek meg.
Erre most a közigazgatási bíróság elrendelte a kutyák bezárást. Közleményükben azt írják: „Megdönthetetlen bizonyíték van arra, hogy a házőrző kutyák ugatása több mint csekély mértékű kellemetlenséget jelent a szomszédok számára, és ezért sérti az állami immisszióellenes törvényt. Igaz, hogy falusi környezetben a kutyák ugatása bizonyos mértékig a helyi háttérzaj része. A kutyatartás céljaként az állomány védelmét is figyelembe kell venni. Az ugatásuk azonban még a kijelölt farkasos területen sem élvez abszolút elsőbbséget a szomszédok jogos érdekével szemben.”
A gazdák fogadott ügyvédje most az állam felelőssége vonásának lehetőségét vizsgálja.
Jutta kétségbeesetten azt mondja: „Nem tudom minden további nélkül bezárni a kutyákat, teljesen megőrülnek odabent. Megszokták, hogy kint élnek. Szégyenletesnek tartom, hogy a bírók még csak ide sem jöttek, hogy megnézzék, mi a helyzet itt. Az emberek sajnos elfelejtették, hogyan kell együtt élni a természettel”.
