Az üzletember édesapja nevelési elveit követi és bár ő lenne a legboldogabb, ha bármelyik gyermeke is az italbirodalomban vállalna munkát, semmit nem erőltet gyermekeire.
Elképesztő tapasztalatszerzési évek vannak Zwack Sándor mögött, akit édesapja szigorral, ám komoly lelki támogatással nevelt.
„Gimnáziumban két utat láttam magam előtt. Kriminál-pszichológus vagy diplomata, esetleg kém szerettem volna lenni. Főleg a pszichológia érdekelt, már ki is néztem Bostonban azt az iskolát, ahol tanulni szerettem volna. Aztán édesapám 1987-ben – amikor én mindössze 13 éves voltam – közölte, hogy hazaköltözünk Magyarországra. Én akkor egy szót tudtam magyarul, azt, hogy ’igen’” – elevenítette fel a múltat a Hétköznapi példaképek, nem hétköznapi történetei című műsorban Zwack Sándor, akit kezdetben nem vonzott az italgyárban végezhető munka.
„Édesapám mindig azt mondta, hogy ő lenne a legboldogabb, ha valaki továbbvinné az örökséget. Nem erőltette, ugyanakkor komoly feltételeket szabott az itteni munkához. Itt kell élni Magyarországon, diplomát kell szerezni és legalább három, teljesen más területről munkatapasztalatot kell gyűjteni úgy, hogy a szamárlétrát végig kell járni. Úgy volt vele, hogy ha valaki ezt szeretné, itt akar dolgozni a Zwacknál, akkor tegyen is érte” – árulta el az üzletember, aki nemcsak tanulmányaiban menetelt előre, de a munka világában is.
„Az első munkahelyemen targoncás voltam, Londonban. Abból éltem, amit megkerestem. Három olasz sráccal laktunk egy albérletben, ahol én a kanapét béreltem. Nem volt semmi flancolás! Viszont édesapám mindig azt mondta, hogy ha szükségem lesz rá, ott leszek! Így is volt, adódott olyan alkalom, amikor lelkileg nagyon kellett a támogatása és tényleg ott volt, segített” – emlékezett vissza Zwack Sándor, aki először Olaszországban lett a márka menedzsere, majd Magyarországra visszatérve, minden területet megismerve kezdett el édesapja mellett dolgozni. Az italbirodalmat évek óta ő igazgatja, míg édesapja nevelési elveit továbbviszi három gyermekénél.
„Nem szeretném a gyerekeim nyomás alá tenni, nem szeretnék semmit sem rájuk kényszeríteni. Azt szeretném, hogy boldogok legyenek, hogy jól érezzék magukat abban, amit csinálnak. Ha ez a Zwackhoz kapcsolódó munka lesz, örülni fogok, de erőltetni semmiképp sem fogom. Édesapám mintája van a szemem előtt, pont úgy fogok ehhez a kérdéshez viszonyulni, ahogy ő tette annak idején. Jó édesapja szeretnék lenni a gyerekeimnek és szeretnék ott lenni nekik, ahogy nekem is mindig ott volt édesapám” – mondta a 95.8 Sláger FM-en Kende-Hofherr Krisztinának Zwack Sándor.
