Az ismert tévés tegnap egy filmpremieren kaptuk el családja körében. Megtudtuk tőle, hogy milyen szabályokat kell betartania otthon a kisfiának, és mit gondol a jelenlegi játékos kultúráról.
Tegnap a Fórum Hungary jóvoltából vetítették le a Cinema City Arénában a Ryan Reynolds legújabb akció-vígjátékát, a Free Guy című filmet. Az alkotás a mai videojátékos generációt vette célul. A főhős egy online játékbeli „nem játszható” karakter (NPC), aki lassan rádöbben, hogy valójában csak háttérszereplő egy nyílt világú videojátékban. Úgy dönt, kezébe veszi az irányítást és ő maga lesz saját története főhőse, megmentve ezzel a világát.
Az eseményen több híresség is megjelent, köztük Gajdos Tamás is, aki ezúttal a családjával érkezett. A film témája kapcsán kérdeztük meg tőle, hogy mennyire áll közel hozzá a videojátékos kultúra.
„Én ugyan nem vagyok része ennek a világnak, de a kisfiam valamennyire igen. Ő szokta ezeket a különböző internetes, meg egyéb manuális, gombnyomogatós játékokat nyomni. De ezt is csak visszafogottan. Maximum napi 30-40 percet engedélyezünk neki a telefon-illetve a számítógép nyomkodásból” – kezdte az AcNewsnak Gajdos Tamás.
„A koromból adódóan konzervatívan állok a dologhoz. Az aktív valós életben szeretem kiélni a mozgás vágyamat. Ezek a dolgok, a valós játékoknak az utánzása kicsiben. Háborúsdit játszunk, lövöldözünk, sakkozunk, ez mind valamilyen fajta valós emberi felnőtt környezetben gyakorolt tevékenységnek a játékos felfogása. Én momentán igaziból szeretek focizni, nem a gombnyomogatással. A 11 éves fiam szerencsére még szereti rúgni a bőrt, de az ő korosztálya, már bőven benne van a videojátékozásban. A nagyfiam, aki már 34 éves, már kinőtt ebből, de neki is volt egy ilyen időszaka.”
A Szerencsekerék egykori műsorvezetője, úgy gondolja, ahelyett, hogy inkább élőben kellene játszaniuk a fiataloknak, nem az interneten keresztül.
„Inkább társasozzunk, kártyázzunk, vagy játsszunk a szabadban. Ugyanis ezek valós emberi kapcsolatot építenek, és fejleszti a szellemet és ügyességet. Igyekszünk odafigyelni, hogy mivel játszik a kisfiunk. A háborúsdi-szanaszét lövős helyett inkább ilyen területfoglalós, vagy taktikai, stratégiai játékokat támogatjuk. Azt jobban preferálnám, ha inkább kimennének és vizipisztollyal rendeznék le az effajta elfoglaltságot. Játszunk el valamit, de amennyire lehet valósan. Persze fejlődik a technika, de úgy gondolom meg kell tartani a mértéket.”
