10 évig szolgált a Francia Idegenlégióban. Ezáltal francia-magyar állampolgár. Utána testőrként dolgozott, családot alapított.
„2014-ben szereltem le a Francia Idegenlégióból. Egy jó darabig testőrként dolgoztam, de utána besokalltam. Családot akartam. Meg is találtam Ausztriában. Az élettársam 6 hónap együttlét után mondta, hogy várandós. A szerelem azóta kihűlt. A kisfiam most nyolc éves. Tudja, hogy hol vagyok, de azt nem, hogy igazából mit csinálok. Azt mondtuk neki, hogy csak kiképzem a katonákat” – kezdte az AcNewsnak Andreas.
Sokáig testőrködött, de túl nyugodtnak talált mindent. Nem találta a helyét ebben a világban.
„Hiányzott a katonaélet, hiányzott az adrenalin. Mielőtt kijöttem ide, a légióban oroszok és ukránok is a bajtársaim voltak. Mindkét félt ismerem.”
Most az ukrán-orosz határnál harcol. Ő és a csapata részt vett a kurszki régióba való bevonuláson. Ha igazán éles a helyzet, őket küldik. És ők mennek szó nélkül. Igazi nehézfiúk.
Egy még a légióban megismert barátja szólt a lehetőségről. „Ő mondta, hogy van egy jó csapat itt Ukrajnában. Én eljöttem megnézni, és végül itt maradtam. Fontos leszögezni, hogy nem a pénzért csinálom. Nekem ez az életem. Az International Legion Ukraine tartott egy kiképzést, amit bevallom kicsit nevetségesnek tartottam ennyi év szolgálat után. A kiképzés után találkoztam egy kárpátaljai magyarral, N. Csabával. Ő nem volt még katona, de úgy érezte itt a helye. Elmondta, hogy sok magyar van itt, aki harcol, és meghívott az ő egységükbe. Én pedig mentem. Most 6 hónapja vagyok a csatatéren, hogy pontosan hol, azt nem árulhatom el, mint ahogy azt sem, hogyan vonultunk be a kurszki régióba. Annyit viszont elmondok: a média csak négy nappal a bevonulás után számolt be először a történtekről.”
Andreas azt is elmondta, a külföldiek, akik most jelentkeznek harcolni Ukrajnába, egy négyhetes tanfolyamon vesznek részt. Vannak köztük, akik még soha nem fogtak fegyvert, de vannak súlyos arcok is, akik a kartell emberei voltak. A tanfolyam nem arra van, hogy egyből háborúba küldjék az embert, hanem arra, hogy megnézzék a jelentkező alkalmasságát.
Szót ejtett az ukrán kényszersorozásról is. Egész másként látja a történéseket, mint ahogy a médiából kiderül.
„Az egységemben kábé húszan vagyunk. Több magyar is van köztünk. P. Laci kárpátaljai barátomnak és bajtársamnak nagyon sokat köszönhetek, rengeteget segített nekünk. Ő már itt van, mióta a háború kirobbant. Egyszer, amikor visszaérkeztünk a bázisra, megkérdeztem őt, hogy is van ez az ukrán kényszersorozás, meg az, hogy a katonai rendőrség erőszakkal tuszkolja be az ukránokat a buszokba, amit annyiszor látok a lapokban.”
Azt mondta, hogy szó sincs arról, hogy egyből a frontra viszik őket, hiszen az ukrán fronton nincs emberhiány. „Ha valaki ezt mondja, az hazudik. Azokat viszi be az ukrán katonai rendőrség, akiknek már ötször is kiküldték a sorozó papírt, de nem jelentkeztek. Ha valakit bevisznek, csak alá kell írnia egy papírt, hogy ha szükség van rá, akkor el tudják érni. Nem értem azokat az embereket, akik bujkálnak. Ha a hazádnak szüksége van rád, akkor kötelességed jelentkezni. De ha be is hívják az embert, akkor is eldöntheti, hogy mit akar csinálni. Nem a húsdarálóba küldik egyből. A kiképzés végén eldöntheti, hogy akar-e menni a frontra. Ha nem, akkor lehet a hátországban, máshogy is hasznát tudják venni.”
A havi átlagkereset Ukrajnában átszámítva kb. 80 ezer forint körüli. A hadseregben három szintet különböztetnek meg. Aki a hátországban harcol, 2-300 ezer forintot kap, így is többszörösét az átlagkeresetnek. Ott van a középső szint, akik a frontot erősítik, ők 5-600 ezer forintban részesülnek. Akik pedig a frontra mennek harcolni 1-2 millió forinttal tudják segíteni a családjukat.
„A külföldi önkéntesek egyből a frontra mennek. Ők ennél többet kapnak” – folytatta Andreas, aki elárulta, hogy a kurszki régióba való bevonulás nagyban erősítette a csapatok harci morálját. „A kadirovisták közül sokan megadták magukat. Szerintem előbb-utóbb a két ország között el fogják cserélni az elfoglalt területeket. Nagy hatással volt ránk az orosz földek elfoglalása. A másik oldalon sem jobb a helyzet. Szentpéterváron állítólag most azokat sorozzák be, akiket előzőleg katonaképtelennek nyilvánítottak. 20 év alatt sok háborút megjártam, de ez most más, mint a többi. Itt a technika a lényeg. Hiába vagy a legjobb kommandós, a drónok parancsolnak.”
A katonaként civil ruhában harcol. Összesen kétszer volt rajta egyenruha, mióta kint van. „Olyan hírek jelennek meg a médiában, hogy a katonák civileket ölnek. Ez nem igaz. Az oroszok is, csakúgy, mint mi, civil ruhában, civil autókkal harcolnak.”
Andreas és csapata nemrégiben elfogott két orosz katonát. „Most tudtuk meg, hogy sokan, akiket kiküldenek az oroszok a frontvonalra, elítélt bűnözők. Nekik azt mondták, hogy csak előre mehetnek. Ha visszafordulnak, letartóztatják őket. Sokan ezért előre mennek, és megadják magukat inkább. Mi általában olyan küldetéseket kapunk, hogy 50-50 százalék, hogy túléljük-e. Hogy félek-e? Nem félek a haláltól. Egész életemben szolgáltam, értek a munkámhoz. Bevállalós vagyok. Egyedül attól félek, hogy nem láthatom többé a kisfiamat… Vesztettem el barátomat, amióta itt vagyok. De a légióban megtanultuk, hogy nem szabad túl közel engedni magunkhoz senkit. Így nem fáj annyira a veszteség. Az élet megy tovább”.
A magyar katona pár nappal ezelőtt Kurszkban nagyon szerencsés volt. „Ki lett lőve a szállásunk azon az éjjelen. Szerencsére nem voltunk ott. Mire hazaértünk, minden lángokban állt. Azóta elővigyázatosabbak vagyunk. Sokszor nézem a katonai, háborús szakértőket, akik nyilatkoznak a magyar csatornákon. Kábé a negyven százaléka igaz abból, amit mondanak. Ők felkelnek hajnalban, megnézik a híreket, és azok alapján nyilatkoznak. Azt üzenem nekik, hogy ha igazi szakemberek akarnak lenni, jöjjenek ide, vegyenek fel egy sisakot, mellényt, és megmutatom nekik mi a valóság. Ennyi erővel én is lehetnék szakértő, csak nekem nincs egyetemi végzettségem” – mondta Andreas, aki nem csak nekik üzent az AcNewson keresztül.
„Jurányi Zsoltnak nagyon sok köszönettel tartozom. P. Lacinak üzenem, hogy várom vissza miután kipihente magát a családja körében. És N. Csabának is köszönök mindent, akivel együtt kelek, együtt megyek mindenhova, a kezdetek óta.”
Andreas szeretne majd hazajönni Magyarországra. „Amikor legközelebb hazalátogatok, már nem leszek se francia, sem magyar állampolgár. Azzal az útlevéllel, amivel ide jöttem egy kis mikrobusszal, vissza már nem mehetek. Ukrán papírokkal fogok hazamenni, hiszen a jelenlegi állampolgárságommal nem harcolhatnék itt kint. De ha ukránként térek haza Magyarországra, már nem fognak tudni mit kezdeni velem.”
