Janza Katának arra is jók a szerepek, hogy ott nem tud elmenekülni, ott át kell élnie azt, amit az életben sokszor tudatosan távol tart. A színésznő elárulta: a folyamatos derűre való törekvését néha jó lenne kicsit elengednie, de ez nem mindig megy neki. Sőt.
„A kategorizálásokat már el kell felejteni. Minden szerepnek, minden történetnek az igazságát kell megkeresni. Erre Molnár Piroska döbbentett rá, aki a Menyasszonytáncba való beugrásom előtt, megérezve a vívódásaimat, azt üzente: „Ő nem öreg, hanem özvegy”. Nagyon nehéz volt Felföldi Anikó, a színházi anyukám halála után átvenni Blumné szerepét… Ha valamiről úgy gondolom, hogy nem nekem való, de van tétje a dolognak, számomra új megtapasztalás. Már másként látok bizonyos dolgokat. Vannak szituációk, nevezzük szerepeknek, amelyek rádöbbentenek, hogy ez velem is megtörténhet – mondta a Pepita magazinnak Janza Kata. – Mint Goldénál, akár Janka lányom is bármikor elém állhat, hogy férjhez megy. A bohóc, gyermeki lelkem addig szokta tolni ezeket a dolgokat, amíg nem ordítanak az arcomba. Ezért isten ajándékai ezek a nekem is üzenő szerepek. De minden kétoldalú. Nemcsak az kihívás, ha érettebb karaktert kell alakítani, fordítva is igaz. Például az Elfújta a szélben a kurtizán Belle Watlingot alakítottam, aztán Szegeden megkaptam Scarlettet, a húszéves, naiv fruskából harcossá érett nő főszerepét. Azt a mélységet áthidalni, hogy Scarlett nagy erejét ne veszítsem el, de mégse tudjak annyit az életről, mint amennyit tudok, na, ez a nagy feladat” – fogalmazott a színésznő és bevallotta mihez ragaszkodik nagyon, de néha jó lenne kicsit elengednie.
„A folyamatos derűre való törekvésemet. Időnként meg kellene élnem, hogy kicsit a gödör fenekén ülök, hogy aztán feljöhessek. Nem feltétlenül kell mindig felrántanom magamat és a környezetemet. Mindig a jót feltételezem, még akkor is, amikor már ordít a dologról, hogy nem az. Mert nem akarom látni. Amikor szembesülök vele, még akkor sem. Néha nem kellene távol tartani a szomorú igazságot. No, erre is jók a szerepek, mert ott nem tudok elmenekülni, ott át kell élnem azt, amit az életben sokszor tudatosan távol tartok.”
