Ma lenne 72 éves talán a legtragikusabb sorsú magyar híresség. Születésnapján, Lajsz Andrással emlékeztünk meg arról, milyen volt a színész fénykorában, mikor még önfeledten bulizott a barátai körében.
Paudits Béla ma ünnepelné a születésnapját. Ez alkalomból kerestük fel a legjobb barátját, a koktélkirály Lajsz Andrást, aki elmesélte, hogyan töltötték annak idején együtt ezt a jeles napot.
„Régen szinte mindent megünnepeltünk Bélával, köztük természetesen a születésnapját is. Volt egy törzshelyünk a Nagykörúton. Egy étterem bárjába ültünk be sokszor szórakozni. Sokszor késő éjszakába nyúlóan élveztük egymás társaságát. hatalmas figura volt! Nagyon aranyosan bulizott. Szokása volt, hogy mikor már beindult a parti, felvett egy szerepet, és azzal szórakozatott mindenkit. Mindig játszott, mi pedig mindig nagyokat kacagtunk… még most is könnyek szöknek a szemembe, ha visszaemlékezem ezekre az estékre” – árulta el az AcNewsnak Lajsz András, majd azzal folytatta, hogyan emlékezik meg ma elhunyt barátjáról.
„Nem ünneplem már a születésnapját, mert szomorú leszek tőle. Nagyon sokszor eszembe jut, nemrég a háza előtt haladtam el és összeszorult a szívem. Nagyon sajnálom őt, hiszen érdemtelenül ment el. Szomorú sorsa lett, holott nem ezt érdemelte volna. Zenés-táncos komikusként egyedülálló művész volt, és hatalmas űrt hagyott maga után – folytatta Paudits Béla barátja, aki sokszor próbált segíteni. – Szörnyű körülmények között élt, fillérekből tengődve. Ő tipikusan az az ember volt, akin nagyon nehéz segíteni. Próbálkoztunk, de nagyon komoly tartása volt. Legtöbbször az ételt sem fogadta el, mindig makacskodott. De ő nem is vágyott soha a gazdagságra. Az egyetlen, ami fontos lett volna neki, az az elismerés és az erkölcsi elégtétel.”
Lajsz András szerint lehet tanulni az elhunyt művész életéből, és egy fontos tanulságot mindenképp levonhatunk.
„Mielőtt bármit mondasz, számolj el magadban tízig. Hiába tehetséges valaki, ez önmagában kevés. Talán ez a tanulsága az életének. Őt a színház törte meg. Akkor siklott ki az élete, amikor várt egy díjat, amire felterjesztették, de végül nem ő kapta meg. Élete végéig sértettség volt benne. Ha nem ez történt volna, az egész máshogy alakult volna. És olyan élete lenne még a mai napig, amit megérdemelt volna.”
