Napra pontosan két évvel ezelőtt rázta meg az országot az a brutális gyilkosság, melyet saját fia követett el a színész ellen.
„Megdöbbentő körülmények között él Szilágyi István, aki megannyi filmben és színpadi darabban játszott már az elmúlt 50 évben. Az idős színész az otthonában látta vendégül az AcNews-t, és elárulta: súlyos betegség gyötri már több mint egy éve, ami miatt dolgozni is alig tud. Pedig a munkára szüksége van, hiszen a jelenlegi nyugdíjából nem tud megélni” – így kezdődött lapunk legelső cikke a legendáról, ami után egy egész ország figyelt fel a méltatlanul elfeledett színészre.
A kálváriája viszont még csak ez után kezdődött…
Szilágyi István 1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1965-től 1973-ig az Irodalmi Színpad, 1973 és 1975 között a Vidám Színpad tagja volt. 1975-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1976-ban a Vígszínház tagja lett. A Mafilm társulatához 1979-ben került. Karakterszerepeket alakított. Az 1959-ben készült Égrenyíló ablak című filmben állt először kamera elé. Országosan ismertté 1968-ban Sípos úr figurájának megformálása tette a Bors című tévéfilmsorozatban. Legnagyobb sikerét az 1974-es Keménykalap és krumpliorr plakátragasztó Lópici Gáspár szerepével aratta. 1998-tól a Győri Nemzeti Színház tagja volt 2016-ban történt nyugdíjazásáig. Az 1990-es években a lottó reklámarca is volt, a filmklipekben jellemzően egy hatalmas kupac készpénz szertelenül boldog tulajdonosát alakította. A valóságtól azonban nem is álhatott messzebb a karaktere.
Szilágyi István elképesztő körülmények között élt utolsó éveiben. Miután felfigyelt rá az ország, rengetegen akartak neki, a feleségén, és imádott fián segíteni, de a helyzetük valahogy sosem javult. Sokan ezek után azt rebesgették „van, akin egyszerűen nem lehet segíteni”. Többször került a címlapokra, fia által felhalmozott tartozásaival, komoly sérüléseivel, melyekre rendre azt mondta, hogy csak elesett, pedig már akkor lehetett sejteni, hogy ez valami szörnyű végnek az előjele. Aztán el is érkezett a tragédia napja, mely pontosan két évvel ezelőtt történt. 2020. május 3-án holtan találták lakásában, – az akkor még gyanú szerint, de azóta bíróság által kimondott- 49 éves fia Péter egy kalapáccsal verte agyon, és még aznap a tett helyszínén le is tartóztatták. Felesége nem olyan sokkal később súlyosan megbetegedett és követte őt a másvilágra. Fia, azóta is börtönben van.
Szilágyi István életének utolsó éveiben, talán sikerült az embereknek néhány vidám órát adniuk törődésükkel, segítségükkel, de ahogy mindenkinek, a nap végén elengedték a kezét, és egyedül maradt a démonjaival. Talán lehetett volna jobb élete is, más döntésekkel, más gyermekkel, egy másik országban, másik rajongókkal, akik nem engedték volna el a kezét a nap végén sem. És két éve vértanúként él az emléke amellett, hogy ne engedjük el egymást…
