Nos, pontosan ilyen eset történt egy fiatal nővel Kanadában, aki hivatalosan két órán át volt halottnak nyilvánítva, mire mindenkit megdöbbentve egyszerűen… visszatért.
A történet egy fagyos téli napon kezdődött. A nő egy hegyi túrán lett rosszul, majd elvesztette az eszméletét. Mire a mentők rátaláltak, a teste annyira lehűlt, hogy a hőmérőt szinte „megbénította”: alig -5 °C fölöttieket mutatott. A pulzusa nem volt tapintható, a légzése gyakorlatilag megszűnt, és minden jel arra utalt, hogy későn érkezett a segítség.
Klinikai halál. Ezt mondták az orvosok, akiket azért mégsem hagyott nyugodni valami. A hipotermia ugyanis különös jelenség: amikor a test extrém hidegbe kerül, annyira lelassul az anyagcseréje, hogy az életfunkciók szinte „hibernálódnak”. A laikus szemében ez halál, a szakemberek szemében viszont egy halvány, törékeny esély.
És ekkor kezdődött a csoda.
A mentőcsapat úgy döntött, hogy nem hagyja veszni a nőt. Óvatosan, fokozatosan kezdték melegíteni a testét, miközben újraélesztési protokollok egész sorát vetették be. Perc múlt perccé, óra órává vált. Mindenki feszült csöndben figyelte a monitorokat, amikor váratlanul apró mozgás jelent meg a vonalakon. Alig lehetett elhinni.
Két órányi halott csend után a szíve egyszer csak újra elindult.
A jelenlévők állítólag percekig nem mertek megszólalni. Az egyik orvos később úgy fogalmazott: „Olyan volt, mintha valaki visszatekert volna egy túl drámai filmet.” A nő pedig – csodával határos módon – nemcsak túlélte, de lassan teljesen visszanyerte a korábbi életét is. Sem súlyos agyi károsodás, sem maradandó problémák nem jelentkeztek.
A jelenség azóta is foglalkoztatja a szakembereket. A test extrém lehűlése megállította ugyan az életfunkciókat, de éppen ezzel védte meg az agyát. Mintha a természet maga kapcsolta volna „szünetre” az életet, majd engedte volna folytatódni.
A nő később csak ennyit mondott:
„Ha az életről tanultam valamit, az az, hogy amíg melegszik a tea, addig minden lehet.”
Nos, ennél különösebb módon kevesen térnek vissza egy hideg túráról.
