Puska László úgy fogta ki a Fóti Gyermekváros tavából az öreg, 2 méteres harcsakirályt, hogy már épp feladni készült az éjszakai horgászatot. A legendás horgász gyakran pecázik a világ túlsó felén, de ezt az élményt semmiért nem adná oda. Mint azt az AcNews-nak elmondta, hajnali fél egykor lélekben már hazafelé készült a tópartról. Épp elkezdte a pakolást, amikor a gigantikus harcsa horogra akadt. Eltépte a 35-ös szakító zsinórt és hatalmas örvényt hagyva maga mögött menekülni kezdett. Miközben a szörnyeteg kifelé rohant, az első két bevágás meg se kottyant neki.
„Hatéves koromban a nagybátyám, Fogó Ferenc tanított meg horgászni Dunaegyházán. Azóta vágytam arra, hogy kifogjam életem legnagyobb halát. Vagyis ezt – mesélte lapunknak Puska László. – Tudtam, hogy ott él ez a szörnyeteg a gyermekvárosi tóban. Amikor 1979-ben kikotorták a medrét, és újra feltöltötték vízzel, egy tiszai horgásztáborból több harcsát is hoztunk, és tettünk bele. Közülük való lehetett ez a példány is.” Puska László azt is elárulta: a tökéletes horgászhely kiválasztása a megfigyelésen alapult. Azt a helyet kereste, ahol egyáltalán nem brekegnek a békák és amit a vízi madarak is elkerülnek.
Éjjel fél egykor volt a kapás, a horgász másfél órán át minden segítség nélkül fárasztotta a harcsát. Eleinte csak rohant a fékkel, többször kiegyenesítette a botot a kezemben. Ameddig lehetett, a parton követte a mozgását. Szerencsére sikerült elterelni az akadóktól, tuskóktól. A szerencsés pecás az esélytelenek nyugalmával kezdett bele a másfél óráig tartó fárasztásba. Eleinte a harcsakirály azt csinált, amit akart. Amikor fáradni kezdett, onnantól már csak a horgásztudás számított. A férfi végig egyedül küzdött a 63 kilós, két méteres hallal. Csak akkor érezte, hogy megvan a hal, amikor már a parton volt.
„Amikor a hal először felbukkant, akkora volt a feje, hogy nem hittem a szememnek. Sikerült a parthoz húznom, kesztyűvel a szájába nyúltam, és nagy nehezen kiemeltem a fűbe. Miután lefényképeztem, lemértem, visszaengedtem a tóba. Az ilyen nagy halat nem esszük meg, tisztelni kell a korát – hangsúlyozta Puska László. – Hajnalban, amikor hazaindultam, még úgy dübörgött bennem az adrenalin. Ugyanakkor van egy veszteségérzetem, hogy a bakancslistámról lekerült egy kívánság.”
Puska László gyerekkorában ahogy kifogta, még azon nyomban megsütötte a zsákmányt. Amióta felnőtt, mindig visszadobja a tóba. De előtte lefotózza, hogy a barátait bosszantsa. Elárulta: a halat csak kifogni szereti, elkészíteni nem. Kedvence a rántott fogas süllő, amit csak az étteremben fogyaszt el.
