Az orosz Jukosz konszern nevű mammutvállalat egykori vezetője, Mihail Hodorkovszkij interjút adott a közelmúltban. A vele készült anyagot a lengyel bankier.pl szemlézte.
Az oligarcha elmondta, hogy bár egy sor szankció van érvényben Oroszország ellen, a Nyugat továbbra is orosz földgázt vásárol. Igaz, ma már többnyire származékos termékek formájában. Ilyen például a műtrágya, a különböző cseppfolyósított gáztermékek és az alumínium. Mindezek ellenére Hodorkovszkij nem cáfolta a szankciók működőképességét, de kijelentette, hogy hatásukhoz még évek kellenek. Rapid módon hatottak ellenben a személyes szankciók. Ezek rögtön és hatásosan korlátozták Putyin politikai és üzleti köreinek befolyását.
Hodorkovszkij szólt az orosz olaj kérdéséről is. Kétségtelenül korlátozta Putyin mozgásterét a szerte Európában bevezetett, orosz kőolajra vonatkozó bojkott. Ellenben hosszútávú terv még nem született a kérdésben. A valódi megoldáshoz szükség lenne arra, hogy létrejöjjön egy komoly megállapodás az Arab Emirátusok és az Egyesült Államok között. Az orosz üzletember kitért arra is, hogy minél több szankciót érvényesítenek Oroszországgal szemben, annál nehezebb lesz betartatni őket. Leszögezte, hogy bár a szankciókat szerte a világon és lépten-nyomon kijátszák, még egyetlen személyt sem helyeztek vád alá ilyen cselekmény miatt. Hiányzik a szankciók egyértelmű jogi kerete is. Mikor vezetik be őket, meddig maradnak hatályban, mi a jelentésük – senki nem tudja pontosan.
Hodorkovszkij azt jósolta, hogy a Putyin-rezsimmel való szembenézés nem oldható meg évek alatt, sokkal valószínűbb, hogy évtizedek kellenek hozzá. Intézményesíteni kell a kereteket, átlátható szabályokat kell bevezetni. E kérdés megoldásában véleménye szerint nagy szerepe lehet Lengyelországnak, amely hamarosan betölti majd az Európai Unió Tanácsának tisztét. Azonban ezt követően is sok hiányosság maradhat a szankciós rendszerben, hiszen Kína és India ellenállhat. E két nagy országgal folytatott tárgyalások célja annak elérése lesz, hogy korlátozzák a legfontosabb áruk forgalmát. Azokét, amelyek kereskedelme nélkül Putyin nem tudja tovább folytatni a háborúját. Nagy valószínűséggel Kína és India bizonyos kereskedelmi engedményeket kérhet cserébe a Nyugattól. Az Európai Uniónak el kell majd dönteni, hogy mik a prioritások.
Hodorkovszkij azt is vázolta, hogy vajon mikorra fogyhat ki Putyin a pénzből, meddig képes háborúzni. Elmondta, hogy az invázió folytatása nem lehetetlen, de a kockázat folyamatosan egyre nő. Putyin még néhány évig ugyanannyit költhet katonaságra, de egyre nehezebb körülmények között. A hadsereg fenntartása már most is az infrastruktúra-fejlesztési alapokat emészti fel. Ugyan még nem látszódnak a nagy problémák, de hamarosan számítani kell rájuk. A következő lépés az ország háborús üzemmódba állítása lesz. Vagyis megduplázzák a katonai kiadásokat és bejelentik a mozgósítást. Azonban ha ez megtörténik, az a fennálló rezsim bukásához is vezethet. Olyan ez, mint az orosz rulett. Minden újabb mozdulattal, amikor meghúzzák a ravaszt, az erőfeszítés pontosan ugyanaz, de a kockázat egyre nő. Putyin tisztában van ezzel, és ez tárgyalásokra sarkallja. Előbb-utóbb nehéz döntést kell hoznia.
