Az énekesnél kábítószer-fogyasztás igazolódott, miután házkutatást tartottak nála és kis mennyiségű drogot találtak. ByeAlex elismerte a történteket, és közösségi oldalán reagált az ügyre. A nyilatkozatában azonban volt még egy érdekes sor: „A dalaimban elmesélem, milyen ember vagyok. Sokan szerettek, mert tudtok velem azonosulni, tudtok együtt érezni és gondolkodni velem. De ne kövessétek a példámat EBBEN, még akkor sem, ha – ez azért szerintem egyértelmű – nem én vagyok az Escobar semmilyen szinten” – utalt a soraiban arra az RTL sztárja, hogy már évek óta erről énekel.
ByeAlex dalszövegeit sokan ironikusnak, önreflexívnek tartották, pedig valójában egy mélyen önpusztító életmód lenyomatai. A „Berúgni” című szám nyers önvallomás: a felelősségtől való menekülés, a tudatmódosításban keresett feledés, és az önutálat egyszerre jelenik meg benne. Az „Én már csak be akarok rúgni” sor egyszerű kocsmai rigmusnak tűnhet, de ha ma hallgatjuk, inkább egy kimerült ember segélykiáltása: valakié, aki nem akar már érezni, csak eltűnni a zajban.
A „Hé Budapest” eufóriája mögött is sötétség lüktet. A város neonfényei alatt nem a szabadság, hanem az éjszakai élet kényszeres körforgása sejlik fel – a „furák a lányok” sorban nem a flört, hanem a kiüresedett kapcsolatok érződik. A fények, a város, a testek – mind csupán díszletek, ahol az énekes magányát próbálja elrejteni.
Az „Ősz” már szinte költőien beszél függőségről: „Te vagy a legális heroin” – ennél egyenesebb vallomás aligha létezik. Nemcsak szerelemről, hanem a függőség romantizálásáról van szó: arról, amikor valaki a saját pusztulásába szerelmes. A híd, a kerozin, a vihar – mind az önmegsemmisítés szimbólumai.
A „Pupilláid” című dalban is ott a jel: „A pupilláid olyan nagyok” – a kép nemcsak költői, hanem konkrét. A tág pupilla a szerhasználat egyik legismertebb jele. A dal ironikus könnyedsége így utólag tragikus élességet kap: mintha a függőséget a szerelem nyelvén próbálná elfogadtatni.
A „Vajon (hogy halok meg?)” pedig már nem is rejti el a halálgondolatokat. A dal sorai egyértelműen a depresszió, önvád és bűntudat szövevényét mutatják. A „Próbálok jó ember lenni, de mindig nehezebb úgy élni” vallomás nem dalszöveg, hanem diagnózis.
Meg hát ott van a „Vodka” – talán a legőszintébb ByeAlex-szám. Amikor az ördög felhív, és Isten „szarik rám mindig”, az már nem irónia, hanem nihilizmus és teljes kiüresedés. A „kit kat” metafora itt nem humoros – a pillanatnyi menekülés szimbóluma, a kábítószeré vagy az alkoholé, amitől talán öt percre jobb lesz minden.
A dalszövegek nemcsak zenei önarcképek, hanem pszichológiai naplók. A popkultúrában gyakran normalizálódik az önpusztítás, a „rock and roll életérzés” mögé rejtve a valós függőségeket. ByeAlex mostani beismerése után azonban nehéz nem visszahallani ezekben a sorokban a könyörgést a megértésért.
A tragédia nem az, hogy lebukott, hanem hogy évekig mindenki hallotta, de senki sem hallgatta meg igazán.
