A hamarosan induló Dancing with the Stars műsorvezetője már 9 éve önkéntes a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnél. Elmondása szerint, olyan családban nőtt fel, ahol bár szerény körülmények között éltek, mindig szokás volt segíteni a rászorulókon.
„Évek óta a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet önkéntese vagyok és egész évben a nehéz helyzetben lévő családokon segítünk nagy sikerrel. Azért választottam ezt a szervezetet, mert itt nemcsak pillanatnyi segítséget nyújtanak, hanem egy olyan rendszert építettek ki, aminek részét képezi, hogy munkalehetőségeket biztosítanak a családoknak, hogy ne kelljen tovább segélyekből élniük. Az a cél, hogy egy olyan szintre emeljék a családot, amelyen már el tudják látni magukat, tudnak gondoskodni a gyermekeikről” – kezdte az AcNewsnak Lékai-Kiss Ramóna, akit világéletében a társadalmi érzékenység jellemzett.
„Én a családomnak köszönhetően, úgy szocializálódtam, hogy érzékeny legyek más nehéz helyzetben lévő embertársaim iránt, így bennem alapvetően kialakult egyfajta késztetés, hogy ha tudok, akkor segítsek” – mesélt a példás családi értékrendről Ramóna, majd egy megható történetet is megosztott lapunkkal.
„Nagyon sok családnál voltam kint önkéntesként, a legmeghatóbb esemény az volt, amikor sikerült adakozó vállalkozókkal együttműködve egy nem túl jó állapotban lévő kis házikót leszigetelnünk. Nagyon szívszorító volt, mert 3-4 évvel ezelőtt még ennek a családnak a családfője vitt ruhákat és élelmeket rászoruló családoknak, aztán sajnos az élet úgy hozta, hogy kicsúszott a lába alól a talaj, és végül ő is rászoruló lett” – mesélt a megható élményről Ramóna, aki azt is elmondta, hogy ilyenkor bizony nem tudja a könnyeit visszatartani.
Kép: PHDR Communication kft.
„Nem tudom megállni a sírást, de szerintem nem is kell. Ilyenkor elérzékenyülök, hiszen mindig is szociálisan érzékeny ember voltam, és amióta a fiam megszületett, még nagyobb hatással vannak rám ezek a történetek. Ugyanakkor azt vallom, hogy sírással nem lehet segíteni” – mondta a gyönyörű műsorvezető, aki azt is megosztotta velünk, hogy bizony ő is szerény körülmények között nőtt fel.
„Édesanyám 17 éves volt, édesapám pedig 19, amikor megszülettem, és semmijük sem volt. Egy ici-pici kis szobában éltünk éveken keresztül, de még így is azt láttam, hogy mindig próbálunk segíteni másokon. Például, amikor apukám zöldségezett és megmaradt az aznapi zöldség, akkor azt olyan embereknek adta oda, akikről tudta, hogy még nagyobb szükségük lehet rá” – mondta Ramóna, aki a mai napig büszke arra, hogy szülei gyakorlatilag a nulláról építettek fel mindent, és az általuk megtapasztal szociálisan érzékeny látásmódot, majd ő is igyekszik átadni a gyermekeinek.
