A Világgazdaságnak adott interjújában részletezte: A magyar modell nem dominánsan, de jelentősen támaszkodik a külföldi működőtőkére (FDI). A beruházások 20 százalékát finanszírozza FDI, 15 százalékát az EU, azaz egyharmad jön külföldről. A maradék kétharmad belföldi, ebben van költségvetési forrás, bankrendszeri hitelforrás, tőkeforrások, és az újrabefektetett profit.
Az FDI valójában azért fontos, fmert multiplikatív hatásokat válthat ki, felerősíti a növekedés horizontális, illetve a vertikális, magyar szereplők bevonásán keresztül érvényesülő hatásait. A horizontális hatás kutatást és fejlesztést jelent, az egyetemekkel közös vállalkozások, science parkok létesítését. A vertikális hatások a magyar beszállítók megjelenését és a beszállítói láncban az egyre magasabb pozíciók megszerzését jelentik.
Szerinte az FDI kiválthatja az uniós forrásokat, sőt, a külföldi működőtőke jobb, mint az EU-forrás. A formáját tekintve mindkettő deviza és vissza nem térítendő forrás. Ha a tőke bejön és épít egy gyárat, előbb-utóbb újra meg újra fejleszteni kell, itt marad nálunk az az érték, nem úgy van, hogy holnap megfogom a gyárat, lebontom, aztán áthelyezem más országba. Hatását tekintve viszont az FDI jobb, a tőke elosztását a piac végzi, nem mi határozzuk meg, ezért pontosan tudja, hogy „mit kell csinálnia”.
„Az uniós forrás elosztását a kormány végzi, ránk van bízva és persze megpróbáljuk jól csinálni. De azt gondolom, hogy ha a piac osztja magának a forrásokat, az mindig hatékonyabb, mint egy állami újraelosztás. Az igaz, hogy az uniós források hiányoznak a magyar gazdaságból, ugyanakkor, ahogy említettem, nem dominánsak a gazdaság finanszírozásában. Könnyen kiváltható forrás.” – mondta a miniszter.