Mécs Károly 2021-ben, miután megkapta a Kossuth-nagydíjat, azt mondta, hogy utolsó szerepében, Tamási Áron Vitéz lélek című darabjában még színpadra lép, aztán végleg visszavonul.
Figyelmét mindig is a színjátszáson tartotta, Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját látogatta, majd 1961-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Innentől kezdve a színház volt az élete: Nemzeti Színház, Petőfi Színház, Szegedi Nemzeti Színház, Thália Színház, Művész Színház, Budaörsi Játékszín, Karinthy Színház, Szigligeti Színház, Magyar Állami Operaház. Mivel a német nyelvet irodalmi szinten bírta, kilenc éven át a Deutsche Bühne Ungarn (Szekszárdi Német Színház) vezető színésze is volt.
Jellegzetes orgánuma és kiállása miatt a kamera különösen szerette Mécs Károlyt. Gertler Viktor híres, 1960-ban bemutatott filmjével lett igazán ismert, Noszty Ferit alakította A Noszty fiú esete Tóth Marival című, Mikszáth Kálmán művéből készült szatírában.
Az igazi áttörést azonban az öt évvel később bemutatott A kőszívű ember fiai című kétrészes film (rendező: Várkonyi Zoltán) hozta meg számára. Baradlay Richárd megformálása miatt sokan ma is a leghuszárabb magyar színészként emlékeznek rá.
Mécs Károly, miután 1956-ban kitört a forradalom, elmehetett volna Ausztriába. Már a vonaton volt, az indulásra várt, végül mégis leszállt. Jegyét visszaváltotta, majd betért a Déryné presszóba, megivott egy konyakot és hazament. Lelkét hatvan évig nyomasztotta egy titok, amit végül feloldott: 1956 novemberében munkahelyén, egy sokszorosító üzemben mentesítő igazolványokat gyártottak, amire azt nyomtatták, hogy a szovjet hadsereg védelme alatt áll…
