Bizonyítékok híján tehetetlen a bíróság – a védett farkast megölő vadász szárazon megúszhatja a gyilkosságát.
Közel egy hete forrong az ország a lelőtt jeladós svájci farkas ügyében.
A nyomozás azóta is folyik, az ügynek már van gyanúsítottja. A tárgyalás során pedig ha a bíróság megalapozottnak tartja a vádat, az elkövető súlyos büntetésre számíthat.
Azonban könnyedén előfordulhat, hogy a bíróság nem tudja rábizonyítani a vadászra azt, hogy szándékosan lőtte le a farkast.
A WWF Magyarország Farkastörvények és azok hiánya címmel adott ki számos részletre kiterjedő közleményt az ügyben – írja a 24.hu.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy igen alacsony az olyan természetkárosítási ügyek aránya, amelyben a nyomozati eljárás vádemeléssel zárul, mivel az ilyen ügyek tipikusan nehezen bizonyíthatók.
A nyomozás során tehát arra vonatkozóan is bizonyítékokat kell gyűjteni, hogy a terhelt szándékosan követte el a farkas illegális elejtését. Amennyiben a terhelt határozottan azt állítja, hogy kutyának nézte az állatot, és ennek ellenkezőjére nincs bizonyíték, elképzelhető, hogy nem vonható természetkárosítás miatt felelősségre.
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény ugyan előírja, hogy lövést leadni csak akkor szabad, ha a vadász a vadat kétséget kizáróan felismerte és a lövéssel mások életét, testi épségét nem veszélyezteti, azonban ennek elmulasztása csupán gondatlan elkövetést feltételez.
Ha a nyomozók megtalálják a nagykorú és Magyarországon büntethető tettest, akiről kiderül, hogy szándékosan ejtette el a jeladós farkast, akkor megtörténik a vádemelés, és az ügy bíróság elé kerül. A természetkárosítási ügyek ítéleteinek legfőbb kritikája azonban az, hogy a szabadságvesztéssel szankcionált esetekben nem kerül sor letöltendő szabadságvesztésre.
A borsodi farkasügyhöz hasonló esetek felderítésének egyik legnagyobb nehézsége a szándékosság bizonyítása. Mindebből kifolyólag a WWF Magyarország már korábban is javasolta a döntéshozóknak, hogy különböztessük meg azokat, akik laikusként követik el a természetkárosítást és mindazokat, akik valamilyen környezet- és természethasználattal összefüggésben álló foglalkozási szabály megszegésével követik el a hasonló bűncselekményeket.
A professzionális csoport megkülönböztetése azért lenne indokolt, mivel a különböző foglalkozási engedélyek és képesítési követelmények miatt a csoportba tartozó elkövetőknek tisztában kell lenniük cselekedeteik potenciális következményeivel, látják és ismerik magatartásuk következményeinek lehetőségeit, ennek ellenére vagy könnyelműen bíznak azok elmaradásában, vagy egyéb okból felróható gondatlansággal járnak el.
