Hajnali nyugalmat tört meg a riadó Mezőfalván, ahol egy hatalmas gímszarvasbika kóborolt az autók között. Az állat látszólag békésen sétált, de minden pillanatban ott lógott a levegőben a veszély – hiszen néhány méterre gyalogosok, buszra váró emberek, sőt iskolába igyekvő gyerekek is lehettek.
A helyszínre érkező állatmentő azonnal felmérte a helyzetet: meg kell állítani a forgalmat, hogy a szarvas biztonságosan kitaláljon a faluból. Ám a percek gyorsan drámába fordultak. A bika hirtelen irányt váltott, és elindult felé.
„Hátráltam, tudtam, hogy futni esélytelen. Nem fordíthattam hátat. A szarvakat figyeltem, készültem a döfésre” – idézte fel Pethes Bálint, akinek harminc évnyi tapasztalata a vadállatok közelében most életmentőnek bizonyult.
A következő pillanatok rémálomszerűek voltak: a többmázsás állat nekirontott, és úgy kapta fel, mintha rongybaba lenne. Kétszer is a levegőbe emelte, megpörgette, de a férfi mindvégig a szarvakba kapaszkodott, így csak a karja sérült meg súlyosan.
Íme, videón a vészjósló pillanat (1:20-nál) – tragikusabbra is fordulhatott volna:
„SENKI se csinálja utánam! Nekem hatalmas szerencsém volt, de csak azért éltem túl, mert nem engedtem el a szarvakat” – hangsúlyozta közösségi oldalán.
A bika azonban nem torpant meg. Újra és újra az ott lévők felé indult, miközben az embereken páni félelem lett úrrá. Végül két fiatal férfi rohant a bajba jutott állatmentő segítségére – együtt a földre szorították a bika fejét, amíg a megtámadottnak sikerült felállnia. „Nekik köszönhetem, hogy megúsztam ennyivel” – írta Bálint utóbb.
A riasztás csak jóval később futott be a hatóságokhoz. A szarvas közben tovább kóborolt a faluban, benézett kertekbe, de a kutyák sem riasztották el, végül egészen a betonelemgyárig jutott. A helyszínre érkező rendőrök és a vadászok próbálták a település határain kívül tartani, de végül nem maradt más lehetőség: ki kellett lőni. Mert újra és újra vissza akart térni a faluba.
Az állatmentőt kórházba vitték, karját összevarrták, mellkasán zúzódások éktelenkednek, de csodával határos módon életben maradt. „Sajnálom a bikát, de ennél többet szarvaséletért még nem küzdöttek” – fogalmazott megtörten.
A történet végül nemcsak egy falu rémálmát, hanem egy ember élet-halál harcát is elmeséli – egy olyan küzdelmet, ahol az ösztön, a tapasztalat és az önfeláldozás együtt írtak új fejezetet a vadon és az ember találkozásának tragikus történetében.
