ACNEWS

Megszólalt Laura, a felrobbant jelzőlámpa áldozata

Komócsin Laura/Facebook
Komócsin Laura/Facebook
A gyanútlan Laura égési sérüléseket szenvedett, amikor pont mellette felrobbant egy jelzőlámpa, az ügyben a rendőrség nyomoz.
Hirdetés
Ad image

Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt nyomozást indított a rendőrség a terézvárosi jelzőlámpa robbanás ügyében. A 49 éves, üzleti edzőként dolgozó Komócsin Laurától alig egy méterre történt a detonáció, az arcán és a kezén égett meg.

Látta, hogy egy fiúnak ég a nadrágja

„Épp fizettem a pénztárnál, amikor elment az áram. A hangosbemondón közölték, hogy minden árut hátrahagyva menjünk ki az üzletből. Egyszerre léptünk ki az ajtón egy egyetemista fiúval, amikor fülsüketítő robbanást hallottam. Odébb dobott a lökéshullám” – mesélte az AcNews-nak a kétgyermekes Laura. Akinek az arca, a homloka és a karja is megégett. „Remegett a testem, miközben idegenek rohantak segíteni még a patikából is. Egy fiú az üzletből zsákos jeget hozott a fájó arcomra, karomra, más hideg vízzel locsolt. Egy arra járó pszichológus pedig a lelkemet ápolta. A szemem sarkából még láttam, hogy az egyetemista srácnak a nadrágja ég. Eközben a férjem a barátaival éppen a német-magyar meccset nézte. Amikor felhívták, hogy a felesége robbanás áldozata lett és jöjjön a Lövölde térre, bringára pattant. Öt perc alatt megérkezett. Ez megnyugvást adott.”

Élek, és ez a legfontosabb

Laurát a mentők infúzióra kötötték és a kórház sürgősségi osztályára szállították. Ahol megállapították, hogy elsőfokú égési sérülései vannak. Még a zárójelentést se várta meg, hazavitte a férje.

„Tegnap reggel ébredés után a tükörbe néztem. És mit láttam? Égnek állt a hajam. Pont úgy, mint az őrült professzornak A vissza a jövőbe című filmben – folytatta Laura. – Eldöntöttem, hogy elmegyek fodrászhoz. Aztán nyugtáztam, hogy élek, és ez a legfontosabb. Írtam egy Facebook bejegyzést, hogy mindenkit keresek, aki segített nekem a robbanás után. Azért tartottam fontosnak, mert ez a sok kis gesztus helyreállította bennem az emberekbe vetett hitet. Az üzletben dolgozó diákmunkás fiúval már ma délután háromkor kávézom. Az utcán belém botló pszichológus segítőmmel pedig hétfő reggel. De a patikusnőről sem feledkeztem el, neki hálából a kedvenc csokiját vittem. Hasonló módon köszöntem meg a Lidl-ben dolgozó srácnak a segítségét.”

Facebook
Twitter
Reddit
Telegram
Email
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés