Most hétvégén végre megtarthatja az 50 éves jubileumi koncertjét az Apostol együttes. A frontember, Meződi József most az AcNewsnak beszélt arról, mennyire várja a nagy eseményt, és milyen érzései vannak azzal kapcsolatban, hogy már fél évszázada dalol szeretetről, békéről és barátságról.
– Egy ideje tervezik már, hogy megtartják az 50 éves jubileumi koncertet…
– Igen, tavaly márciusban lett volna, de elmaradt. Aztán lett egy második időpont, majd egy harmadik. Most úgy néz ki, hogy talán sikerül megtartani a Sportarénában este 8 órakor vasárnap.
– Nagy a készülődés?
– Folyamatosan készülünk. Egész nyáron játszottuk azokat a nótákat, amit a koncerten is fogunk, leszámítva két új számot, amit mostanában írtunk és fogunk bemutatni.
– Mit lehet tudni az új szerzeményekről?
– A zenekar fél évszázada a szeretetről, szerelemről, barátságról dalol. Most is ugyanerről szólnak a dolgok, hiszen a világban szükség van ezekre az érzésekre. Ennek vagyunk az elkötelezettjei. Az új dalok címei, a Mama sütije, és az Egyetlen szó. Remélem ezeket is szeretni fogja a közönség, de azt kötve hiszem, hogy felkerül a slágerlistákra. A rádiók már nem nagyon játszanak minket.
– Mit gondol, miért?
– Nem tudom, nem az én kezemben van a rádió vezetése… Ilyen idős zenekaroktól már nem szívesen tesznek be dalokat. A fiataloké a jövő, nekik játszzák le a számokat. Ennek ellenére még próbálkozunk, aztán meglátjuk, hogy mi lesz.
– Milyen érzések játszódnak le Önben, ha visszatekint az elmúlt 50 évre?
– Voltak nagyon jó időszakok és persze rosszak is. Úgy gondolom, hogy ha valakinek megadatik egy ilyen hosszú karrier, annak minden percét ki kell élvezni, és nekem sikerült is. A tavalyi év nehéz volt, mert nem tudtunk játszani sehol, de idén nyáron bepótoltuk.
– Az egészsége hogy bírja a bulikat?
– Mindenkinek van valamilyen problémája, ez a korral együtt jár. Próbálom magam formában tartani, konditermi, és kardio edzésekkel. Így valamennyire rendben lehet az ember teljesítőképessége. A hangommal csínján kell bánni, vigyázok rá, főleg próbaidőszakban. Ennyi év rutinjával már lehet tudni mit szabad és mit nem. Persze az élet kifürkészhetetlen, lutri, hogyan és merre tovább…
– Lesznek még grandiózus események a zenekar életében ezen kívül? Mondjuk egy 55- vagy 60 éves ünnepség?
– Mindig azt beszéltük, hogy most már ideje lenne abbahagynunk, öregek vagyunk. De amíg a közönségnek igénye van, nem lehet leállni. 50 év után nehezen lehet elhagyni a színpadot. Akkor tesszük le a hangszert és a mikrofont, ha egészségileg, hangilag változik valami, vagy már nem lesz kíváncsi ránk a közönség. De ezt előre eltervezni nem lehet.
– Fél attól, hogy már nem lesznek kíváncsiak a zenéjére?
– Nem félek. Ez benne van a pakliban. Egyszer minden véget ér, ezt tudomásul kell venni. Aztán szívesen üldögélnék a tengerparton és nézném a halakat, de valószínűleg sosem lesz annyi pénzem, hogy ez összejöjjön. Persze álmodozni lehet…
