Bár az első életéveinkben rengeteget tanulunk, felnőtt korunkban mégis képtelenek vagyunk felidézni bizonyos eseményeket ebből az időszakból. A kutatók ez idáig úgy vélték, legkorábbi emlékeink az agy egyik fő memóriaközpontjának, a hippokampusz fejletlensége miatt vesznek el – mivel ez a terület csak serdülőkorra fejlődik ki teljesen. A Yale Egyetem legújabb tanulmánya azonban jócskán megcáfolta ezt a feltevést – írja a Heute.
A kutatás során csecsemőknek mutattak képeket, majd jóval később azt tesztelték, hogy felismerik-e az ott látottakat. Az eredményekből kiderült: ha egy csecsemő hippokampusza aktívabban működött a kép megtekintésekor, nagyobb valószínűséggel ismerte fel később is a látottakat. Ez pedig arra utal, hogy az emlékek kódolása valóban megtörténhet, akár már életünk legkorábbi szakaszában is. De mi történik ezekkel az emlékekkel az idő előrehaladtával?
A jelenség neve az infantilis amnézia. Ennek feltérképezése során a kutatók 4 hónapos és 2 éves kor közötti csecsemőknek mutattak egy-egy ismeretlen arcot, tárgyat vagy jelenetet. Később, miután a gyerekek több, más képet is megnéztek, a szakemberek ismét eléjük tették a korábban látott fotót. Majd egy MRI-vizsgálat segítségével megmérték a hippokampusz aktivitását.
„Ha a csecsemő egy képet csak egyszer látott, elvárható, hogy a következő alkalommal alaposabban szemügyre vegye azt” – magyarázta Turk-Browne kutató. „Az viszont, ha hosszabb ideig néz egy korábban látott képet, mint egy újonnan látottat, arra utalhat, hogy felismerte azt.”
A teszt során kiderült, hogy minél aktívabb volt a hippokampusz egy kép megtekintésekor, annál tovább nézte a fotót a csecsemő egy későbbi teszt során. A legerősebb aktivitás a hippokampusz hátsó részében volt megfigyelhető, ami felnőtteknél is az epizodikus memóriával hozható összefüggésbe. Az eredmények a vizsgált 26 csecsemő mindegyikére érvényesek voltak, de leglátványosabban a 12 hónaposnál idősebb gyerekeknél jelentkeztek.
De miért nem vagyunk képesek emlékezni korai pillanatainkra? A kutatók szerint ennek több oka is lehet. Az egyik lehetőség, hogy ezek az képkockák nem alakulnak át hosszútávú emlékekké, így egyszerűen elhalványulnak. Egy másik elgondolás szerint a mozzanatok valójában megmaradnak, csak felnőtt korunkban nem tudjuk előhívni őket. Turk-Browne úgy véli, hogy inkább a második eshetőség a valószínűbb.
Jelenleg a tudósok azt vizsgálják, hogy a csecsemők, kisgyermekek és óvodások mennyire képesek emlékezni olyan videókra, amelyeket a saját szemszögükből rögzítettek csecsemőkorukban. Az előzetes eredmények pedig azt mutatják, hogy ezek az emlékek egészen óvodás korig fennmaradhatnak, mielőtt teljesen elhalványulnának.
