Leonardo da Vinci műve csak két évre rá tért vissza a Szajna jobb partján található francia nemzeti múzeumba.
Több híres művészt is elővettek Leonardo da Vinci műve miatt
Leonardo da Vinci világhírű festménye, amely évszázadok óta ámulatba ejtette a művészet kedvelők hatalmas táborát, hirtelen a semmibe veszett. Az ikonikus festményt az előző napon még tátott szájjal csodálták a múzeum látogatói, de hétfőn – amikor a Louvre zárva tartott – már csak az üres keret mosolygott vissza a falról – az is gúnyosan, szégyent sugározva magából.
Persze, az első percekben még nem tört ki a pánik, az alkalmazottak azt hitték, a festményt karbantartásra vitték. Ám hamar világossá vált: da Vinci művét ellopták. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást, amely során több neves avantgárd művész neve is felmerült:
- A Louvre-alkalmazottak – mivel a lopás belső körből származhatott, a múzeum dolgozóit hallgatták ki először – igaz akkor még senkit sem gyanúsítottként.
- Egy francia restaurátor – aki korábban kisebb értékű műtárgyakkal foglalkozott, szintén szerepelt a vizsgálatban, igaz a neve nem maradt fent.
- Guillaume Apollinaire – a francia költőt le is tartóztatták, mert korábban kapcsolatba hozták egy másik Louvre-ból történt lopással. A kalligrammáiról híres költő és barátja, Géry Pieret ugyanis kis szobrokat lopott a múzeumból.
- Pablo Picasso – az avantgárd festőlegendát kihallgatták, mert Apollinaire egyik ismerősén keresztül jutott néhány lopott műtárgyhoz. Bár semmi köze nem volt a festmény eltűnéséhez, a rendőrség napokig gyanúsítottként kezelte.
- Joaquin Miró és más avantgárd művészek – bár nem volt közvetlen bizonyíték, a rendőrség az avantgárd körökben keresett gyanúsítottakat.
A valódi tettes csak haza akarta juttatni Mona Lisát
A történet fordulata azonban akkor következett be, amikor előkerült a tettes: Vincenzo Peruggia, olasz származású üvegmunkás és korábbi Louvre-alkalmazott. Peruggia hazafias indíttatásból lopta el a festményt, úgy vélve, hogy a Mona Lisának vissza kell térnie Olaszországba, mert szerinte eredetileg oda tartozott.
A férfi zseniális tervet eszelt ki: hétfőn, amikor a múzeum zárva volt, fehér munkaruhát öltött, amely megkülönböztette őt a személyzettől, majd elrejtőzött az épületben. Nyugodt környezetben kivette a festményt a keretéből, egy vászonba tekerte, és titokban elszállította.
Peruggia a festményt két éven keresztül Párizsban rejtette, gondosan ügyelve, hogy a hatóságok soha ne bukkanjanak rá. 1913-ban azonban Peruggia úgy döntött, hogy eljuttatja az égre-földre keresett festményt Olaszországba, a terve viszont dugába dőlt.
Felvette a kapcsolatot egy firenzei műkereskedővel, Alfredo Gerivel, és azt állította, hogy a festményt „vissza akarja juttatni az olasz népnek”. Geri azonban értesítette a hatóságokat, és Peruggia hamarosan lebukott. 1913. december 14-én a Mona Lisa visszatérhetett a Louvre falai közé.
Peruggia pár hónapot ült tettéért, Mona Lisa pedig a popkulturális ikon lett
Vincenzo Peruggia – miután lebukott – lopás miatt bíróság elé állították Olaszországban. A büntetése mindössze 1 év és 15 nap börtön volt, de az idő nagy részét már letöltötte a letartóztatása során, így ténylegesen mindössze néhány hónapot kellett börtönben töltenie. A tárgyaláson hangsúlyozta hazafias indíttatását, és ez enyhítő körülménynek számított.
Da Vinci festményének eltűnése hatalmas médiafelhajtást váltott ki, és a Mona Lisa hírneve ekkor vált nemzetközileg ismertté, popkultúra részévé. A rablás minden szempontból felülmúlta az átlagos műkincslopásokat: nem pusztán pénzügyi, hanem kulturális sokk érte az egész világot.
