Úgy tűnik, február-márciusban is kell majd a nagykabát az úgynevezett poláris örvény miatt.
A sztratoszférában bekövetkező hirtelen változás hetekkel később jelentkezik a Föld felszínén, például hidegbetörés formájában.
Jelenlegi tudásunk és előrejelző modelljeink segítségével csupán 1-2 hétre tudunk megbízható előrejelzéseket készíteni – ez az az időtáv, amin még elkülöníthető az egyes napok időjárása. Vannak hosszú távú, például évszakos modellek is, melyekben a bolygónk lassabban változó rendszereit is figyelembe véve hetek vagy hónapok kiátlagolt értékei alapján elemezhetjük a várható időjárást, itt azonban sokkal nagyobb a bizonytalanság. Az extrém telet ígérő hírek egyik visszatérő hivatkozási pontja a poláris örvény: ez egy olyan légköri jelenség, melyről az elmúlt évtizedek kutatásainak köszönhetően valóban sokkal többet tudunk már, de viselkedése továbbra sem teljesen egyértelmű a tudósoknak – írja a masfelfok.hu.
A poláris örvény a sztratoszférában kialakuló ciklon, amely nem más, mint egy hideg levegőt magába záró légörvény, jellegzetes évszakos ciklikussággal: a nyári félévben lelassul és eltűnik, majd a téli félévben újra megjelenik a pólusok fölött. Ennek ugyanaz az oka, mint az évszakok kialakulásának: a Föld tengelyének dőlése, amely által a Napból érkező sugárzás a téli félévben nem éri el a sarkokat. Az északi póluson szeptember végén fél évre „lenyugszik a Nap”, ezáltal jelentősen csökken a hőmérséklet – ez nyomáscsökkenést idéz elő a magasban is, ami által egyre erősödő ciklonális (az óramutató járásával ellentétes) forgás indul be. Ezt nevezzük a gyakorlatban sztratoszférikus poláris örvénynek, ami az északi féltekén fennmarad egészen márciusig, amikor újra felkel a Nap a póluson.
Egy erős poláris örvény általában melegebb telekkel jár együtt hazánkban – támogatva a nyugatias áramlást –, ám ekkor veszélyforrást jelenthetnek például Európára az Atlanti-óceán felől érkező viharciklonok. Előfordulnak azonban olyan telek, amikor a poláris örvény rövid időn belül legyengül, a szélirány nyugatiból keletivé változik a magasban, emellett a sztratoszféra hőmérséklete is több 10 °C-kal megemelkedik. Ezeket az eseményeket nevezzük hirtelen sztratoszférikus melegedésnek, melyek a légkör legintenzívebb változásai közé tartoznak.
A hirtelen melegedések után a poláris örvénnyel két dolog történhet: egyrészt nagymértékben megváltoztathatja helyét (eltolódik a pólustól), másrészt két kisebb örvényre szakadhat (ekkor egy rögtön érezhető effektus, hogy kevesebb ózon tud elbomlani, így ezek a melegedések csökkentik az ózonlyuk nagyságát).A troposzférában – azaz a légkör legalsó, nagyjából 8-12 km-es, és így a napi időjárásunkat leginkább érintő részében – általában 2-3 héttel az esemény után detektálhatók a hirtelen melegedések hatásai, elsősorban a pólus fölötti légnyomás emelkedik meg látványosan. Ez a troposzféra mindenkori elrendeződésétől függően általában hideg légtömegek alacsonyabb szélességek felé történő mozgásával jár.
Az idén január 4-én bekövetkezett hirtelen sztratoszférikus melegedést februárban Észak-Amerikában és Európában is komoly hidegbetörés követett.
