Négy nap telt el a háború kezdete óta, de továbbra sincs világos forgatókönyv arra, hová vezetnek az események. Irán döntése, hogy megtámadja az Egyesült Államokkal szövetséges arab államokat, gyorsan regionális konfliktussá terebélyesedett. Az Egyesült Királyság feladta korábbi ellenállását, és engedélyezte Washingtonnak, hogy használja katonai bázisait. A feszültség nő, a hírek óráról órára érkeznek.
Az Amerikai Központi Parancsnokság közlése szerint három amerikai F–15E Strike Eagle vadászgépet a kuvaiti légvédelem lőtt le egy „nyilvánvaló baráti tűz incidensben”. Ez önmagában is jelzi, mennyire kaotikussá vált a helyzet.
Trump győzelmi listája és a rezsimváltás kérdése
Donald Trump floridai Mar-a-Lago rezidenciáján rögzített videóüzenetben jelentette be a háború kezdetét. Nyitott galléros ingben, fehér baseballsapkában sorolta fel céljait. Szerinte Irán 1979 óta közvetlen fenyegetést jelent az Egyesült Államokra.
„Megsemmisítjük a rakétáikat, a haditengerészetüket, és véget vetünk a terrorista destabilizációnak” – fogalmazott. Győzelemdefiníciója egyértelmű: katonai képességek felszámolása és az iráni befolyás megtörése a térségben.
Trump azt is állította, hogy Irán olyan rakétákat fejleszt, amelyek elérhetik az Egyesült Államokat, valamint közel áll a nukleáris fegyverhez. Ezek az állítások azonban nincsenek összhangban a korábbi amerikai hírszerzési értékelésekkel, sőt, saját tavalyi kijelentésével sem, amelyben arról beszélt, hogy az USA „megsemmisítette” Irán nukleáris létesítményeit. Az amrikai elnök az iráni néphez is szólt:
„Amikor végzünk, vegyétek át a kormányotokat. Most van egy elnökötök, aki megadja nektek, amit akartok.”
A rezsimváltás felelősségének áthárítása ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy Washington később hátrébb lépjen, ha a rendszer túléli a támadásokat.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szintén az iráni rendszer megdöntéséről beszél. Tel-Avivban:
„Megvalósítjuk a terror rezsim teljes megsemmisítését” – mondta Netanjahu, és hozzátette, hogy számára Irán évtizedek óta a legveszélyesebb ellenfél.
A történelem mást mond, mint Trump vagy Netanjahu
A történelem azonban nem sok példát kínál arra, hogy pusztán légicsapásokkal rendszert lehetne váltani egy jól szervezett, fegyveres államban. Irakban 2003-ban jelentős szárazföldi erők kellettek Szaddám Huszein eltávolításához, Líbiában pedig lázadó erők döntötték meg Kadhafit külső támogatással.
Irán rendszere ráadásul nem egyetlen ember köré épül. Az Iszlám Köztársaság intézményrendszerét úgy alakították ki, hogy merényletek és háborúk után is fennmaradjon. A rezsim számára a győzelem egyet jelent a túléléssel.
Ebben kulcsszerepe van az Iszlám Forradalmi Gárdának (IRGC), amelynek mintegy 190 ezer aktív és akár 600 ezer tartalékos tagja lehet, valamint a Basij félkatonai erőnek, amely több százezer hűséges önkéntest mozgósíthat. Ezek az erők korábban is könyörtelenül léptek fel tüntetőkkel szemben.
(via)
