Alig tudunk róla valamit, annak ellenére is, hogy a misokinézia hihetetlenül gyakori mentális betegség. Lényege, hogy az ebben szenvedők szorongani, stresszelni kezdenek, ha valaki a környezetükben ideges. Olyannyira gyakori jelenség, hogy 3-ból 1 embert érint. A kutatók az elmúlt években kezdték el vizsgálni ezt a furcsa jelenséget, amire a misofónia kapcsán figyeltek fel. Utóbbinak a lényege az, hogy egyes emberek bizonyos hangok hallatán ingerülté válnak. A misokinézia némileg hasonló, de a kiváltó okok általában inkább vizuálisak, mintsem hangokkal kapcsolatosak.
Mit takar ez a jelenség?
„A misokinézia meghatározása szerint erős negatív affektív vagy érzelmi reakciót vált ki valaki más apró és ismétlődő mozdulatainak látványa. Például, ha látja, hogy valaki rázza a kezét vagy a lábát” – magyarázta az első szerző, Sumeet Jaswal pszichológus. „Mégis meglepő módon hiányoznak a témával kapcsolatos tudományos kutatások” – tette hozzá. Rámutatva, hogy ez a jelenség sokkal gyakoribb az átlagemberek között, mint hinnénk.
Az elemzés szerint a misokinézia néha együtt jár a misofónia hangérzékenységgel, de nem mindig. Egyénenként jelentősen eltér, hogy mi váltja ki és mennyire erős rá a reakciónk. Egyesek alacsony érzékenységről számolnak be, míg másokban erőteljesebben jelenik meg. „Érzelmileg negatívan hat rájuk, és olyan reakciókat tapasztalnak, mint a düh, a szorongás vagy a frusztráció. Kevésbé lelik örömüket a társas érintkezésekben, munkában, tanulásban” – idézte Todd Handy-t a Sciendealert.
De mi lehet a forrása?
Handy azután kezdte kutatni a misokinéziát, hogy egy társa elmondta neki, hogy ő is ingerülté válik, amikor stresszt érez, vagy bárki a környezetében ideges lesz. „Vizuális kognitív idegtudósként ez igazán felkeltette az érdeklődésemet. Ki akartam deríteni, mi történik az agyban” – mondta Handy. A millió dolláros kérdés tehát áll: Miért találjuk olyan idegesítőnek a lábrázást, folyamatos matatást?
A tanulmányban a kutatók teszteket végeztek, hogy kiderítsék, az emberek misokinéziája esetleg a fokozott vizuális-figyelmi érzékenységből ered-e. Ez annyit tesz, hogy képtelenek blokkolni a vizuális periférián zajló zavaró eseményeket. A korai kísérleteken alapuló eredmények nem voltak meggyőzőek ezen a téren. A kutatók nem találtak határozott bizonyítékot arra, hogy a reflexív vizuális figyelmi mechanizmusok érdemben hozzájárulnak a misokinézia-érzékenységhez.
Bár még mindig csak feltárás kezdetén járnak, a kutatóknak van néhány hipotetikus nyomuk a jövőbeli kutatásokhoz. „Az egyik lehetőség, amit szeretnénk feltárni, hogy a „tükörneuronjaik” játszanak szerepet. Ezek az idegsejtek aktiválódnak, amikor mi mozgunk. De akkor is, amikor látjuk, hogy mások mozognak… Például, amikor látjuk, hogy valakinek fájdalmat okoz, mi is összerezzenünk, mivel az ő fájdalmát tükrözi a saját agyunk” – magyarázta a pszichológus.
Azt, hogy valóban ez történik-e a misokinéziával, csak a jelenség további kutatása fogja tudni biztosan megmondani. Egy dolog azonban biztos. Az itt látott eredmények alapján egyértelmű, hogy ez a szokatlan jelenség sokkal gyakoribb, mint gondoltuk.
