Mia története nemcsak megrendítő, hanem inspiráló is: arról szól, hogyan lehet az életet szeretni akkor is, amikor napról napra él az ember. Az egész egy banálisnak tűnő hátfájással és lábzsibbadással kezdődött. Az orvosi vizsgálatok azonban lesújtó eredményt hoztak: „Csontrák. Ráadásul agresszív. És már áttétes is.”
A göttingeni diagnózis után Mia élete egyik napról a másikra megváltozott. Kemoterápiák sora, kórházi ágyak, infúziók, fájdalmak és félelmek – ezek váltották fel a lovaglást és a hip-hop táncórákat. „A kórházban úgy éreztem magam, mintha láncra lennék verve”– mondja. Az orvosok szerint a kilátások nem jók, sőt: „Nagyon rossz a prognózis” – hallották a szülők. Mia mindezek ellenére sem adja fel.
„Nem vagyok olyan ember, akinek nincs életkedve. Még ha az orvosok úgy is kezelnek, mintha halott lennék, nem akarom feladni!” – mondta nevetve, de rendíthetetlenül.
Sokan támogatják az álmai elérésében a kamaszlányt
Mia és édesanyja, Jacqueline régóta álmodoznak egy lakókocsiról, amellyel bejárhatják Európát, ha az egészségi állapota engedi. Az utazás számukra nem csupán kikapcsolódás lenne – hanem szabadság, élet, remény. Ezért GoFundMe-kampányt indítottak, hogy összegyűjtsék a szükséges 70 000 eurót, közel 28 millió forintot. Vasárnap délutánra már 60 000 eurónál tartottak.
„Ez olyan őrült. Egy kicsit izgalmas is, mert sok embert nem is ismerek. Egyszerűen érezni, hogy vannak jószívű emberek.”
Az utazási lista hosszú: Mia látni szeretné az Eiffel-tornyot, Norvégia és Izland tájait, megkóstolni koreai, indiai, olasz ételeket. Csak a francia konyha nem szerepel a listán – Mia azért viccelődve kijelentette az RTL.de stábjának:
„Nem fogok kempingautóval a párizsi belvárosban közlekedni.”
Ha a fájdalom engedi, Mia a szeretett lovával, Vagabunddal tölti az időt. Ez adja neki az egyik legnagyobb erőt. Emellett saját hip-hop koreográfiákat ír, és a kutyáját, Nala-t is trükkökre tanítja:
„Nala megtanulta mindenféle rovarokat elkapni. Így nem kell anyát hívnom.”
Nemrég egy virtuálisvalóság-szemüveget is kapott, amellyel olyan világokba utazhat, ahová a teste talán soha nem juthatna el.
Egy anya ereje
Mia mellett ott áll minden lépésnél az édesanyja, Jacqueline. Az interjú alatt végig fogta lánya kezét, és figyelmesen hallgatja.
„Rendkívül büszke vagyok a lányomra, és igyekszem támogatni őt ebben a küzdelemben. A feladás nem opció.”
Ez a mondat újra és újra elhangzik. És nemcsak szó, hanem hitvallás: nem engedik, hogy a betegség legyőzze őket. Mert Mia élni akar. És közben másokat is tanítani szeretne.
„Tanuljátok meg értékelni az egészséget és az időt. Különösen az időt tanultam meg értékelni. Régebben sok mindent halogattam, a nap végén fáradt voltam, és egyszerűen elaludtam. Ma már tudom: az embernek küzdenie kell az álmaiért.”
