A csók az emberi kultúra szerves része és rendkívül sok formája ismert. Eredete lehet romantikus, szexuális vagy kulturális, mint az üdvözlés. Természetesen a mögöttes szándék sem elhanyagolható, ugyanis az újraélesztés közbeni érintkezés hasonlíthat a heves csókolózáshoz, mégsem tekinthető annak – írja a Live Science.
Egy Irakban talált ékírásos lelet szerint az emberek már időszámításunk előtt 2500 óta alkalmazzák ezt a jelet a szeretet, a romantika vagy az üdvözlés kifejezésére. Mivel egy ilyen mértékben elterjedt viselkedésformáról beszélünk, érdemes elgondolkodni rajta: vajon más fajok is csinálják-e? Valamint, hogy a szokás evolúciós eredetű-e?
Adriano Lameira, a brit Warwick Egyetem pszichológia docense egy 2024-es tanulmányában azt írta, lehetséges, hogy az emberi csók valójában az gondoskodó magatartás evolúciós maradványa. Az ajkak összeráncolása, majd azok egymásra helyezése és a szívó hatás korábban a szennyeződések és bogarak eltávolítására szolgált. Így elmondása szerint könnyen lehet, hogy a mai, romantikus gesztus csupán ennek maradványa.
Sheril Kirshenbaum, a The Science of Kissing: What Our Lips Are Telling Us című könyv szerzője szerint az állatvilágban is számos példa van olyan gesztusra, ami végeredményben csóknak tekinthető. A teknősök például a fejüket érintik össze, a jávorszarvasok és a mormoták pedig az orrukat. Az „állati csókok” egyik legnyilvánvalóbb formája a kutyáknál látható. Ők ugyanis nemcsak egymást nyalogatják, hanem gazdájuk irányába is így mutatják ki szeretetüket. Természetesen ennek egyéb oka is lehet. Ilyen a tisztogatás, az ápolás, vagy a szaglásélmény fokozása.
A tudósok ugyanakkor fontosnak tartják kijelenteni, hogy az ember gyakran akaratán kívül is emberi jelleggel ruház fel állati gesztusokat. Korántsem biztos tehát, hogy amit mi puszilkodásnak tartunk, az a négylábúaknál is hasonlót jelent. Például azt, amikor a zsiráfok nyakukat egybefonják, ajkukat pedig összeérintik, sokan csókhoz hasonló szeretetnyilvánításnak érzékelik. A valóságban azonban egy dominanciarituáléról van szó. Ez pedig annak a meghatározására szolgál, hogy melyik zsiráf a magasabb társadalmi státuszú. A főemlősök az egyedüli állatok, amelyek klasszikus értelemben vett csókot alkalmaznak, mint például a bonobók vagy a csimpánzok. Más fajok ugyanis nem rendelkeznek a csókhoz szükséges anatómiai háttérrel.
Vanessa Woods, a Duke Egyetem antropológusa elmondta: a bonobók nőstények vezette társadalmi csoportjai hajlamosak vitáikat szexuális úton rendezni, nem pedig erőszakkal, mint ahogy sok más főemlős teszi. Például, amikor megosztják ételüket egymással, gyakran csókszerű pillanatokat eredményez.
