Amint azt lapunk, az AC News is megírta, február 1-jén bizonyosságot nyert minden szülő legsötétebb rémálma. A skót rendőrök holtan emelték ki a Dee folyóból Huszti Elizát és Henriettát, azt az Aberdeen-ben élő ikerpárt, akiknek január 7-én, az éjszakai órákban veszett nyoma. A 32 éves testvérpár halálának oka egyelőre tisztázatlan, de számos találgatás kapott szárnyra az üggyel kapcsolatban. Köztük a közösen elkövetett öngyilkosság.
„Az ikrek közötti érzelmi szinkronizáció erősebb, mint bármely más kapcsolatban. Fontos tudni, hogy ők nemcsak testvérként, hanem egyfajta egységként is tekintenek egymásra. Gyakran akarattalanul átveszik egymás érzéseit, fájdalmait, nehézségeit. Különösképpen érvényes ez akkor, ha együtt is élnek és egymásra vannak utalva, mint a két lány, Heni és Eliza. Véleményem szerint ez esetben egyikük mélypontra került, másikuk pedig vele élt át egyfajta érzelmi azonosulást” – mondta a lapunk által megkérdezett pszichológus, Potó Bernadett.
A pszichológus a saját praxisában is megfigyelte az ikrek között fennálló erős köteléket. Elmondása szerint egy ilyen helyzetben az ikerpár egyik tagjának depressziója vagy szorongása a másikra is átragadhat. Így sokszor mindketten hasonló tüneteket produkálnak, akár képesek lehetnek átvenni a másik lelki állapotát is. A szakember szerint a közös sors élménye ebben az esetben azt jelenti, hogy a kialakult, mások előtt titkolt krízishelyzetben a lányok együtt próbáltak megoldást keresni, akár szélsőséges módon is. Az ikerpár harmadik tagja pedig azért nem érezhetett semmit a testvéreit nyomasztó nehézségekből, mert ő Magyarországon élt, nem volt velük szoros, napi kontaktusban.
„Azt már tudjuk, hogy a Eliza és Heni elszigetelt életet éltek, nem jártak társaságba, szórakozni, egymásra voltak utalva. Az otthonuktól való távolság és az előzőekben felsoroltak együttesen jelentős hatással lehettek mentális helyzetükre. Még úgy is, hogy erről másnak nem beszéltek. Klienseim körében is tapasztalom, hogy az idegen környezetben való helytállás, a folyamatos megfelelési kényszer és a magány érzése súlyos lelki terhet jelenthet. A lányok nagy valószínűséggel önértékelési problémákkal, önlebecsülésssel, úgynevezett imposztor-szindrómával küzdhettek, amely az utóbbi időben jelentősen felerősödhetett.”
Mint kiderült, egy helyi lakos hátborzongató sikolyokat hallott a folyó környékéről. Ennyi, amit biztosan tudni lehet a szövevényes üggyel kapcsolatban. Valamint, hogy az ikerpár egyik tagja, Henrietta az eltűnés előtti napokban egyre szokatlanabbul kezdett viselkedni. Kollégái elárulták, a lány az utóbbi időben nem volt jó állapotban, sokat panaszkodott, álmatlanság gyötörte.
Az, hogy a végzetes esemény előtt bejárták ugyanazt az útvonalat, ahol végül megtalálták holttestüket, belső vívódásra, félelemre és bizonytalanságra utal a szakember szerint. Bernadett úgy gondolja, Heni és Eliza keresték a megfelelő helyszínt és az utolsó pillanatig vacilláltak, nem voltak biztosak döntésükben.
„A mentális krízisben vergődő lányok úgy érezhették, hogy nincs más kiút: csak a víz képes magába fogadni őket. A folyó különösen erős szimbólum. Ehhez az áramlás, a sodródás érzése szorosan kapcsolódik, amely egy válságban szenvedő ember számára vonzó lehet.”
Eliza és Henrietta mozgását éjjel, 2 óra 12 perckor rögzítette utoljára a biztonsági kamera a Dee folyót átkötő Viktória hídnál. Miután kitértek a folyó melletti, elhagyatott, jeges ösvényre, nyomuk veszett. Az eltűnésük előtti napon – szemtanúk beszámolója alapján – jártak ugyan a környéken, de csupán néhány percet töltöttek ott. A végzetes éjszakán üzenetben értesítették főbérlőjüket, hogy lakásbérletüket felmondják, oda nem térnek vissza többé. Az ügyben továbbra is nyomoz a skót hatóság, de bűncselekmény gyanúja nem merült fel.
