Elsőre azt gondolnánk, hogy az intelligens emberek tudják, mi a jó nekik. Nevezetesen, elegendő alvás, egészséges étrend kevés alkohollal és elegendő testmozgás, hogy a test és az elme fitten maradjon. Valójában Satoshi Kanazawa, a London School of Economics and Political Science pszichológusa egy tanulmányában megállapította, hogy ez nem mindig van így.
A tanulmány a magas intelligenciájú emberek jellemzőit és értékrendjét vizsgálta. Az eredmények azt mutatták, hogy az okos emberek általában modern, liberális értékeket vallanak. A vallással is gyakran kevésbé vannak kibékülve, mint azok, akik nem olyan okosak.
Ami azonban a szabados életmódot illeti, sok magas IQ-val rendelkező ember láthatóan még egy lépéssel tovább megy. Gyakran későn fekszenek le, és rendszeresebben isznak alkoholt – még ha csak mértékkel is -, mint az alacsonyabb intelligenciahányadosú emberek. Emellett az okos emberek átlagosan nem mozognak annyit, mint a kevésbé okos emberek.
De vajon az intelligens embereknek nem kellene tudniuk, hogy mit okozhat ez az egészségtelen életmód? Csak nem érdekli őket? Satoshi Kanazawa szerint ezek az eredmények a „szavanna-elmélettel” állnak összefüggésben. Ez azt mondja, hogy a magasabb IQ-val rendelkező emberek általában jobban megbirkóznak a modern életben előforduló helyzetekkel és fejleményekkel. A kevésbé intelligens emberek agya viszont gyakrabban küzd az evolúciósan inkább új keletű vívmányokkal. Például a médiával vagy a városi élettel. Ehelyett az ilyen emberek inkább konzervatívabb és hagyományosabb értékrendet élnek.
Mivel az alkohol mint bódító szer, valamint az internet- és televíziós médiafogyasztás – amely a mozgáshiányhoz és a késői lefekvéshez vezet – a szavanna-elmélet szerint a kőkorszakban nem játszott szerepet, a nem túl intelligens emberek nem is hajlamosak erre.
Hogy minden éjszakai bagoly, aki szeret meginni néhány sört, zseniális-e, és minden antialkoholista maratonfutó automatikusan kevésbé okos-e, abban merünk kételkedni. De a pszichológus valószínűleg nem ilyen általánosításokkal foglalkozott tanulmányában. Inkább azt akarta megvizsgálni, hogy az intelligens és a kevésbé intelligens emberek agya hogyan viszonyul bizonyos értékekhez és lehetőségekhez – írja a brigitte.de.
