Orosz Ákos az elmúlt tíz évben szinte mindent eljátszott: biztonsági őrt, Gestapo-ügynököt, élelmiszerkiszállítót. Játszott filmekben, szinkronizált, bejárta a világot Berlintől Indián át Iránig, sőt még a Nagyszebeni Nemzeti Színházban is színpadra lépett angolul és románul. Görögországban is volt bemutatója, és több mint hatvan filmes produkcióban vett részt.
A színész szerint a film, a szinkron és a színház egyaránt a színészet részei, mégis teljesen külön világot jelentenek. „Egyik sem jobb vagy rosszabb, könnyebb vagy nehezebb, csak más” – fogalmazott a Pepita magazinnak. Úgy érzi, a színpad az a tér, ahol igazán jelen tud lenni: „Színpadon flowba kerülök.”
A mai világról szólva azt mondja, hiányolja az értékközpontúságot. Úgy látja, sokan elvesztették a belső iránytűjüket: „Nem érzékelik azt az iránytűt, ami odabenn van. Pedig odabent van mindenkinek.” Szerinte az önreflexió és az alázat is kiment a divatból, holott ezek nélkül nincs fejlődés.
Amikor megkérdezték, mit tenne most a legszívesebben, azt felelte: „Jelen lennék.” Bár szívesen meditálna akár egy évig Indiában vagy Tibetben, hisz abban, hogy a valódi változás nem földrajzi helyszíneken múlik, hanem azon, hogy az ember megtalálja önmagát. „Ha én tudok magamon változtatni, fejlődni, az kihat a környezetemre is” – mondta.
Orosz Ákos útkeresése és gondolatai ma is aktuálisak: önmagunk felé fordulni nemcsak személyes, hanem közös ügy is.
