Újra előkerült a kilencvenes évek meghatározó tinipárharca – vagy inkább az, amelyet a sajtó szeretett volna annak láttatni. Szinetár Dóra a Bóta Caféban elég világosan elmondta, szerinte miben különböztek annak idején Szandival: egyikük a „boldogan ugrálok és jól érzem magam” életérzés megtestesítője volt, a másik pedig az a tinédzser, aki inkább Mozartra sírt volna otthon, mintsem hogy popslágereket énekeljen a színpadon.
A történet szerint Szandi már az Álmodozással és a Tinédzser l’amourral robbant be, míg Szinetár Dóra a Buli után takarítással lett kamaszikon – és később be is vallotta, hogy maga is „szandis” volt, mielőtt a rivalda elé került. Gyerekként már együtt szerepeltek A nyomorultakban, de akkor még egyikük sem sejtette, hogy a rajongók hamarosan két táborra szakadnak: szandisokra és dórisokra.
A rivalizálást mindig tagadták, de Dóra most árnyaltabb képet festett a korszakról. Szerinte Szandi hozta a vidám, könnyed, „kicsit butácska, de szerethető” kamasz életérzést, míg ő a másik, gondolkodósabb, érzékenyebb réteg hangja lett. Csakhogy mindezt úgy, hogy közben otthon Mozart, Bizet és Pink Floyd szólt – szóval a popvonalon való ugrálás nem éppen volt álmai beteljesülése – írja a Story.
Elmondása szerint ez a kettősség megnehezítette az előadást: azt kellett képviselnie, amit tinik ezrei szerettek, miközben ő maga inkább operába ment volna. Kamaszként inkább a klasszikusok kötötték le, mint a tiniláz, ami miatt nem mindig tudta tiszta szívből élvezni a saját színpadi slágereit.
A másik érintett fél, Szandi, nem kívánt belemenni a részletekbe. Röviden, hidegvérrel és diplomatikusan reagált:
„Én ezt nem szeretném kommentálni, de minden pályatársamnak sok sikert kívánok.”
Magyarul: a mikrofont most nem ő ejti el – de azért nem is veszi fel.
