Óriási arculcsapásként érte Tóth Gabit a valósággal való szembesülés, hogy mennyien elítélik őt a hamis szerepjátékai, álságos, hiteltelen megnyilvánulásai miatt. Nemcsak a közösségi oldalán, hanem naponta az utcára kilépve is szembesül ezzel. Még a televíziós megnyilvánulásai is kiverik a biztosítékot, mert a vitákban képtelen szalonképesen megnyilvánulni. Az a mód pedig, ahogyan a gyermeke édesapjával elbánt, az végképp vállalhatatlan.
Az énekesnő most a 24 órán át elérhető Instagram oldalán Almási Kitti gondolataival panaszkodik az érzéseiről. Talán ezzel remél szánalmat, megértést, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy a dolgok megforduljanak. Elmehetne pszichológushoz – nagyon sürgős lenne -, aki ráébresztené, hogy a változást belül kell elkezdenie. Nem sírni kell, a külvilágra mutogatni, szidnia kritikus hangadókat. Hanem hosszú időre eltűnni, elvonulni a nyilvánosság elől. És csak akkor visszatérni, ha megtalálta a belső békéjét, aztán a saját hangját, a saját útját. Mert addig minden szava, hamis könnye nem egyéb, mint parasztvakítás.
Ezt írta Tóth Gabi:
„Van olyan, hogy elfáradunk a harcban, a bizonyításban, elfogy az erőnk, feladnánk. Kezdjük azt látni, hogy minden hiába, mert mások erősebbek, vagy nem ért minket a környezetünk, magunkra maradunk. Ilyenkor a reménytelenségnek adunk teret, annak a korai megélésnek, amikor tehetetlennek, eszköztelennek éreztük magunkat a körülöttünk lévőkkel szemben.”