A rengés epicentruma a Guantánamo tartományban található Imías településtől mintegy 37 kilométerre délkeletre helyezkedett el, körülbelül 15–20 kilométeres mélységben.
A földmozgást több kelet-kubai tartományban is érzékelték, köztük Santiago de Cuba, Guantánamo és Granma térségében. A lakosság beszámolói szerint a rengés erős volt, sokakat álmukból ébresztett fel, és rövid ideig tartó, de határozott rezgéseket okozott az épületekben.
A kezdeti jelentések szerint nem érkeztek hírek súlyos károkról vagy sérültekről, ami részben annak köszönhető, hogy a rengés viszonylag mélyen következett be, illetve az epicentrum nem sűrűn lakott terület alatt volt. Ugyanakkor a szakértők utórengések lehetőségére figyelmeztettek: egy 4,7-es magnitúdójú utórengést már röviddel később regisztráltak, valamint több kisebb földmozgás is követte az eseményt.
A földrengés különösen érzékeny időszakban érte az országot, mivel Kuba éppen egy súlyos, országos áramkimaradással küzdött, amely az energiarendszer összeomlása miatt következett be. Ez tovább növelte a lakosság bizonytalanságérzetét és a hatóságokra nehezedő nyomást.
Geológiai szempontból a jelenség nem tekinthető rendkívülinek: Kuba keleti része a Karibi- és az Észak-amerikai kőzetlemez határán, az úgynevezett Oriente-törésvonal mentén fekszik, amely a térség legaktívabb szeizmikus zónája. Emiatt itt gyakrabban fordulnak elő érezhető földrengések, bár a nagyobb, komoly károkat okozó események viszonylag ritkák.
Összességében a március 17-i földrengés erősnek számít, de szerencsés kimenetelű volt: bár széles területen érezhető volt és riadalmat keltett, eddig nem okozott jelentős pusztítást. Az esemény ugyanakkor ismét ráirányítja a figyelmet a térség szeizmikus kockázataira és az infrastruktúra sérülékenységére.



