Alaposan meggyűlt a baja Polgár Tündééknek a tengerentúli lakásfelújítással. Lapunknak elárulta, hogy alig-alig találnak szakembert bármire is, de szó esett még arról, hogy mikor terveznek hazajönni Magyarországra, illetve, hogy mikor tudomást szerzett a háborús helyzetről mi fordult meg a fejében.
Polgár Tünde és családja, már hosszú évek óta kétlaki életet él, hiszen Amerikában is van egy otthonuk, ahol az évente sok hónapot eltöltenek. Az idei projectjük többek között az, hogy szeretnék felújítani a tengerentúli otthonukat, de nem sejtették, hogy mekkora fába vágták a fejszéjüket. Ugyan az anyagi része nem jelent különösebb gondot, az már inkább, hogy nem találnak szakembert, aki elvégezné a feladatokat.
„Eredetileg március 20-án jöttünk volna vissza Magyarországra, de úgy néz ki, hogy április közepéig maradunk. Nem olyan lendülettel zajlik a felújítás ahogy terveztük, ezért megcsúsztunk kicsit. Azt kell mondjam, ez már nem az az Amerika amit megismertünk. Úgy érzem itt magam, mint otthon korábban; meg kell küzdeni minden szakemberért. Hihetetlen ami itt van. Fél évre előre be vannak táblázva az emberek” – kezdte az AcNewsnak Tünde, aki már december eleje óta van kint, és aggódva figyeli az eseményeket, ami a szomszédos országban történik.
„Bízunk benne, hogy értelmes megoldás fog születni. Amiben tudunk, innen segítünk. Azon viszont nem gondolkoztunk el, hogy a háborús helyzet miatt nem megyünk haza, hiszen ott van a családunk. Amikor először megtudtam, hogy mi folyik Európában, azt hittem kamuhír, ennyire hülye nem lehet senki a 21. században. Azt hittem ennél civilizáltabbak vagyunk már, majd kiderült, hogy mégsem! Az elején a nap 24 órájában figyeltük a híreket, és azt is a fejünkbe vettük, hogy felpakoljuk minden rokonunkat és ide kiköltöztetjük őket. Aztán a fiatalok azt mondták, hogy ne pánikoljuk túl a dolgot” – folytatta lapunknak Polgár Tünde, aki nem gondolta volna, hogy a nagyija figyelmeztetése életbe fog lépni egyszer.
„Álmomban sem képzeltem volna, hogy egyszer a nagymamám háborús tanácsai érvénybe lépnek. Mindig azt mondta, hogy liszt és cukor legyen otthon, akkor már nagy baj nem lehet. Illetve legyen egy kis veteményesünk, ahol mindig nő valami. Ez a háború mindenkinek fájni fog. Bele sem gondolunk, hogy a Covid után, most egy háború milyen szinten meg fogja tépázni a gazdaságot világszinten. Az elmúlt három évben történelmet élünk meg minden nap.”
