Bank Tamás: Vezetőként a portástól Gálvölgyi Jánosig mindenre oda kell figyelnem!

Dózsa Gabriella 2019.07.05. Profil

Bank Tamás: Vezetőként a portástól Gálvölgyi Jánosig mindenre oda kell figyelnem!

Azon kevés direktorok közé tartozik Bank Tamás, aki sosem akart igazgató lenni. Az élet hozta így, és ha már így alakult, igyekszik jól csinálni. Hét éve vezeti a Játékszínt, ami Budapest egyik legsikeresebb színháza.

cba bejegyzeseknél(200x300)

Színészből lettél színház igazgató! Bohém művészből, hogyan lesz sikeres vállalkozó?

- Valóban színészként indultam, a Budapesti Kamaraszínház tagja voltam 22 évig. Aztán amikor 2011-ben bezárt, és bajba kerültünk, akkor jött a Játékszín. De visszatérve az eredeti kérdésre, azon kevés direktorok közé tartozom, aki sosem akart igazgató lenni, engem az élet tett azzá. Egy éves bizonytalanság után kezdett körvonalazódni a Játékszín, összeraktuk a tervet, és egyszer csak ott álltunk, hogy rendben, de akkor ezt az intézményt irányítani kell... Aztán az élet szépen megtanítja, hogy működik az egész, gazdaságilag, szakmailag, művészileg. De ez a folyamat eltartott egy-két évig. Most már hét éve csinálom, és azt mondják nem rosszul… Pontosabban nem biztos, hogy jól, de rosszul biztosan nem. Pedig a kezdetekkor rengetegen mondták, hogy a magánszínházra rá megy a vagyonom, hogy belebukok, hogy rámegy a családom. De őszintén? Választásunk sem volt, mert hirtelen munka nélkül maradtam, maradtunk 2012-ben. Szóval inkább azt mondtuk, hogy csináljuk. És örömmel mondhatom, hogy a Játékszín ma az egyik legsikeresebb budapesti színház!

 

 

Honnan tudta, hogy milyen háttérembereket kell szerződtetnie?

- Azért akkor már húsz éve voltam a szakmában, nagyjából tudtam, hogy milyen emberekre lesz szükségünk. Nagyon sok kapcsolatot is építettem a két évtized alatt, például a gazdasági igazgató is jött velünk a kamara bezárása után. De nem csak ő, más szakemberek is, a műszaktól is, jött öltöztető, fodrász, de jöttek az adminisztratív osztálytól is. De maradtak itt emberek a volt Játékszínből is, a kettő összeállt. Azt nem mondom, hogy minden zökkenőmentes volt, dehogy is. Mint minden épülő vállalkozás, itt is voltak gondok. 2012-ben, amikor én megvettem a színházat, volt olyan, hogy ketten-hárman rohangáltunk az épületben úgy, hogy nem volt fűtés, nem volt áram. Szép lassan lett portás, meg lett a műszak, minden, és mindenki a helyére került. Az elején tíz előadásunk volt összesen. Aztán lett még egy bemutató, még egy premier, szépen lassan építettük fel az egészet.

 

Egyedül hozta meg az elején a döntéseket, vagy volt segítsége?

- Csapatember vagyok, és azt gondolom, hogy akkor tudom én is jól csinálni a dolgomat, ha megbízható emberek, jó csapat van körülöttem. Mielőtt elindultunk, mi is puhatolóztunk, hogy mi a tendencia, de magánszínházról lévén szó, tudtuk, hogy a szórakoztató irányba kell mennünk. Művész színház abban az időben sok volt, de olyan igazi, szórakoztató teátrum nem igazán. Így végül a MR és MRS lett az első bemutatónk Pindroch Csabával és Verebes Lindával. Majd jött A hölgy fecseg és nyomoz Vári Évával és Gálvölgyi Jánossal, aminek az volt a külön érdekessége, hogy ez a két fantasztikus, Kossuth-díjas színészművész akkor találkozott először. Szóval szórakoztató színház lett a tendencia, magas minőségben, kitűnő színészekkel, rendezővel, kiváló minőségű hang- és fénytechnikával, díszletekkel, látvánnyal. Később Budapesten, máshol is hasonló színházak alakultak… Egyébként azt gondolom, hogy a magyar fővárosnak igazán pezsgő kulturális élete van, majdhogynem olyan, mint Londonnak. És szerencsére a magyarok szeretnek színházba járni. Nekem az a célom, hogy olyan színházunk legyen, mint a londoni West End, a New York-i Broadway.

 

A Játékszínnek nincs állandó társulata, mégis minden színész otthon érzi magát Önöknél.

- Igen, ezt gyakran el is mondják nekem, jó hallani. Ezért is fontos, hogy csapatban gondolkozunk, és a színészek jól érezzék magukat nálunk. Nemrég felújítottuk az első emeletet, ahol gyönyörű, új öltözőket kaptak, amire sokan azt mondták, hogy úgy néz ki, mint egy ötcsillagos szálloda. Egyébként tényleg nincs állandó társulat, mi befogadó színház vagyunk. Tavaly 95 színész játszott itt, ebből alapvetően többen, több darabban is játszanak. Szóval, ha így vesszük, mégiscsak van társulat.

 

A Játékszín Budapest szívében található, hol tudják tárolni a darabok díszleteit?

- Jelen pillanatban 25 darab van repertoáron, aminek elképesztő a díszletmennyisége. Eddig Kőbányán volt egy nagy raktárunk, de nemrégiben sikerült a mellettünk lévő ház pincerészét kivenni, csináltunk benne liftet is. A ház egyébként nem olyan régen leégett, jöttek a tűzoltók oltani, a víz elől kellett menekítenünk a díszleteket, szerencsére nem lett nagy kárunk.

 

Igazgatóként mennyi mindenre kell figyelnie?

- Én az a típus vagyok, aki szeret mindenről tudni. Azt szoktam erre mondani, hogy odafigyelek a portástól, a Gálvölgyi Jánosig mindenre. Erre egy jó példa éppen a tűzeset, én mehettem be a díszletekhez, én raktam arrébb őket. Nálunk nagyjából most 140 ember dolgozik, itt mindenki ”színész”, mindenkinek nagy lelke van, ezzel együtt sok lelki probléma is, amit meg kell oldani. Nekem ezekre is oda kell figyelnem, mint ahogy arra is, hogy éppen elfogyott a WC papírom vagy ki kell cserélni egy villanykörtét. Ez is a szépsége egy magánszínháznak.

 

Miből él egy magánszínház?

- Mi most semmiféle állami támogatást nem kapunk, reméljük a következő színházi évadban már igen. Amíg volt a TAO támogatás, azt természetesen mi is kaptuk. Mi megpróbálunk jó színházat, jó előadásokat csinálni, hogy minden este teltház legyen, és a jegybevételből is gazdálkodunk. Amikor a TAO-t bevezették, megszűnt a szponzoráció. De, most, hogy Tao nincs, én azon dolgozom, hogy jöjjön vissza a mecenatúra. Cégek nem támogatják a művészetet, nincs erre pénz, keret. De nincs mit csinálni, valamifelé el kell indulnunk megint. Per pillanat, mi a jegybevételből befolyó nyereségből élünk meg, ebből fizetjük a rezsit, a dolgozók bérét, tehát az előadásoknak olyan jóknak kell lenniük, hogy sokan jöjjenek, hogy el tudja tartani a színházat. Eddig ez működött.

 

Beszéljünk egy kicsit a magánéletéről is. Furcsa helyzetben vannak Lévay Viktória színésznővel, akinek egyrészt a férje, másrészt az igazgatója. Hogyan kerülik el a pletykákat?

- Én ezt úgy oldottam meg - ami a Vikinek nem mindig tetszik -, hogy ő itt a színházban az alkalmazottam, színésznő és nem a feleségem. Én ezt tartom is, minket nem lehet bent látni súgni-búgni, csókolózni. Ha hazamegyünk, akkor természetesen ő a fantasztikus, csodaszép feleségem. Ha mi ezt tudjuk tartani, akkor nem lehet gond azzal, hogy egy helyen dolgozunk.

 

 

További cikkek

b3 bejegyzeseknél(200x300)
cba bejegyzeseknél(200x300)
hbs(400x300)