Csutka István: A színházak világát cserélte a kihívásokkal teli utazásokra!

Dózsa Gabriella 2020.02.13. Profil

Csutka István: A színházak világát cserélte a kihívásokkal teli utazásokra!

Gyermekkorában édesapja mesék helyett vadász-írók könyveiből, és kalandregényekből olvasott fel neki. Csutka István innen datálja azt, hogy mára igazi világutazó lett, eddig 43 országban járt. Legutóbb 5000 kilométeres túrát tett Amerika vadregényes tájain egyedül, ahol még egy medvével is meg kellett küzdenie. Miközben évtizedeken keresztül a színpad volt az élete, 2019-ben első magyarként teljesítette az USA-ban az Appalachian Trailt és a Pacific Crest Trail Mojave-sivatagi szakaszát egy olyan esztendőben, amelynek mostoha időjárására az elmúlt 100 évben nem volt példa.

 

 

hbs(400x300)

Honnan jött neked az utazás, a gyalogtúra?

„Édesapám nem csak a kalandregényekkel irányított ebbe az irányba, hanem azzal is, hogy rengeteget kirándultunk, túráztunk a budai hegyekben. Ez nagyon megmaradt bennem. Persze, akkoriban még, mint sok kisfiút, a vadászat is nagyon érdekelt. Ma már elképzelni se tudnám, hogy lelőjek egy állatot. De gyerekként még farsangkor is vadásznak öltöztem, sőt még 13 évesen is talpig zöldben mentem túrázni.”

De aztán néptáncosként, majd színészként a színpad lett az életed.

„Igen, a színház elsodort, magába szippantott, lehetőségem sem volt hosszabb túrákra. Aztán amikor 1999-ben az Egyesült Államokban dolgoztam a Rajkó zenekarral, meg a Talentum Tánckarral, 31 ezer kilométert utaztunk. Busszal mentünk, és olyan csodálatos helyeket láttunk, folyókon mentünk át, annyira meseszerű látvány volt, hogy azt vártam, mikor evez el mellettünk egy indián. Végül el is jutottam egy Cherokee faluba, meghatározó élmény volt.”

Mi volt az első komoly túrád?

„Elég alaposan belehúztam, az első az Erőss Zsolttal a Kilimandzsáró 5895 méteres csúcsa volt. Utána elmentem az El Caminóra, majd egy év kihagyás után, 2015 óta folyamatosan járom a világot.”

Melyik volt a legkeményebb túrád? Melyik igényelte a legkomolyabb felkészülést?

„Egyértelműen az utolsó, az amerikai 5000 kilométer. Három évig tartott a felkészülés! Itt hóban, fagyban kell menni a vadonban, vagy épp sivatagban, szélsőséges körülmények között, egy sátorral, egy heti élelemmel is teli hátizsákkal, miközben félő, hogy vadállatokkal találkozol.”

Miért pont ezt a kihívást választottad?

„Láttam Andy Davidhazy videóját, aki 2015-ben teljesítette a Pacific Crest Trailt, minden mérföldnél csinált egy szelfit. Ebből a 2653 képből csinált egy videót, ahol látni az átalakulását. Ezt látva eldöntöttem, én is megcsinálom. A sors fintora, hogy egy évvel később elveszítettem az önbizalmam, le akartam róla mondani. És ekkor a Bazilika mellett a Starbucksban, ez a férfi, Andy leült a mellettem lévő asztalhoz. Odamentem hozzá, összebarátkoztunk. Kiderült, hogy rengeteg hasonlóság van az életünkben. Ő is színházi ember, egyidősek vagyunk, mindkettőnk nagyszülei az I. Világháborút követően kivándoroltak Argentínába, mindkettőnk édesapja Buenos Airesben született, mindketten versenyszerűen kerékpároztunk és most már mind a ketten thru hikerek vagyunk. Szóval az a találkozás egy jel volt, ilyen véletlenek nincsenek.”

Azt mondod minden túra más.

„Igen, mindegyik más miatt volt nehéz. Persze az amerikai mindenben vitte a prímet, de Korzika Európa legnehezebb magashegyi túraútvonalával, vagy Grönland a jégbe zárt világával is nagyon erőt próbáló. Pont ma egy éve, hogy indultam a Springer Mountain csúcsáról, ahol az Appalachian Trail hivatalosan is kezdődik, és szeptember 29-én érkeztem haza. Minden nap 11-12 órát gyalogoltam, 33-53 kilométert. Pechemre 100 éve nem volt ilyen rossz időjárás az Egyesült Államokban. 300% volt a hószint."

Volt olyan pillanat, amikor úgy gondoltad vége?

„Volt több is! Mindjárt a harmadik napon olyan tejköd volt, hogy húsz méterre mentem csak el a menedéktől, ami olyan mint egy buszmegálló, ott aludtam és nem találtam vissza. Aztán bekerültem egy durva, hirtelen hóviharba, előtte ömlött az eső, majd zuhogott a hó, ott irtó közel kerültem a hipotermiához. Azt hittem, itt a vége, számomra is… De jött szembe velem medve, és egyik alkalommal két fegyveres banda tűzharcába is belekeveredtem. Illetve volt egy kettős gyilkosság is mögöttem, ami sokkolta az egész túratársadalmat. De mindezzel együtt, ha most kellene döntenem, újra nekivágnék.”

Előadásokat tartasz, ahol mesélsz az utazásaidról. Miért tartod ezt fontosnak?

„Mert én hiszek a történetek erejében. Mindenkinek vannak olyan történetei, amelyek képesek mások lelkét megérinteni, és ha képes erre, az azt jelenti, hogy azt az embert képes változásra késztetni. Mert motiválja, erőt ad neki. Persze ehhez nem kell átlépni az országhatárt, de ha megtesszük, akkor más kultúrákat ismerünk meg, más impulzusok érnek, amikkel többek leszünk. Mert ezeket hazahozzuk, és beépítjük az életünkbe.”

További cikkek

hbs(400x300)
b3 bejegyzeseknél(200x300)
cba bejegyzeseknél(200x300)