Déri János, a 20 éves Hortobágyi Madárkórház vezetője éjjel is operál

Dózsa Gabriella 2019.07.22. Profil

Déri János, a 20 éves Hortobágyi Madárkórház vezetője éjjel is operál

Hároméves korában elhatározta, hogy állatorvos lesz Déri János. A kisfiú álma valóra vált, de egy idő után specializálódott a szárnyasokra. A Hortobágyi Állami Gazdaságban kapott munkát, ő felelt a libákért is, így egy idő után hordani kezdték hozzá a sérült szárnyasokat. A „hobbija” hamar kinőtte magát, amikor már nem volt hely az erre szánt szobákban, alapítványt hoztak létre, műtővel, lábadozó szobákkal, röpdével. Jelenleg mintegy hétszáz különféle madár gyógyul náluk, közülük száz örökre náluk marad. Déri János azt sem bánja, ha éjszaka kell műtenie, a sérült gólyák, fecskék, sasok megmentése az élete. Ha kell, műlábat, műcsőrt készít nekik. A ciánmérgezett réti sas megmentésekor a távol-keleten is felfedezték az alapítványt.

b3 bejegyzeseknél(200x300)

- A héten két fiatal veréb, egy füsti-, és hét molnárfecskét engedtetek szabadon fiatal önkéntesek segítségével. Akkor ez egy jó hét volt nálatok?

- Folyamatos az elengedés szerencsére, de igen mondhatjuk, hogy sikeres hét van mögöttünk. Jelenleg 700-750 madár van nálunk, ebből körülbelül száz, aki már marad is. Nekik próbálunk minél jobb körülményeket teremteni. Ezek nagyrészt olyan egerészölyvek, amelyek áramütés, vagy más baleset miatt elvesztették a szárnyuk egy résztét, vagy már nem tudják a szárnyukat használni. Másrészt szintén nagyrészt áramütött vörös vércsék, meg mintegy húsz gólya, akik már régebb óta nálunk vannak. Vannak mentett, nevelt jószágaink is, de őket már készítjük fel a szabad életre.

- Úgy tudom, hogy vannak nálatok sérült, de oktató szárnyasok is.

- Igen, vannak olyan apró madaraink, rigók, verebek, de jó pár galamb, sőt varjú k is, amelyek szintén hosszasabb ideig velünk lesznek, ők nagyon jók arra, hogy csoportot alkotva tanítsák az elengedésre a fiatalabb példányokat. Nekünk is hasznos, és ők is szívesen csinálják, még akkor is, ha nem is ők a szülők, nem is fajta azonosak. De egy mintát mutatnak arra, hogy ha nyílik az ajtó, akkor nekik nem az ember vállára kell szállni, hanem az ellenkező irányba, menekülni, elbújni.

- Kiskorodtól madármentő akartál lenni?

- Háromévesen még csak azt tudtam, hogy állatorvos akarok lenni. Az is lettem, és később, amikor már Hortobágyon dolgoztam, rájöttem, azért ide jöttem, mert ez a madárvilág egyik közepe. Valahogy mindig is a madarak felé húzott a szívem. A kilencvenes évek végén formálódott bennem, hogy de jó lenne madárkórházat létre hozni. Én akkor már mentettem a sérült szárnyasokat, aztán behoztam őket a lakásba, akkor a szomszéd épület jött, majd a garázs, és egyszer csak már nem volt szabad terület, ahol ne lett volna egy gyógyuló jószág, nem volt mese, intézményre volt szükség. 1999-ben jött létre a madárpark, akkor engedélyeztettük a kórházat is.

- Milyen sérülésekkel találkoztok a leggyakrabban? Hogyan lehetne megakadályozni, hogy ennyi madár kerüljön be hozzátok?

- Nagy gondot fordítunk a megelőzésre. Mára egy olyan turisztikai látványosság is lettünk, ahová évente több mint harminc ezren látogatnak a világ minden tájáról. Megpróbáljuk bemutatni azokat a veszélyhelyzeteket, a madármentő kiállításunkon, főleg áramütés, baleseti szituációk, mérgezés, ez az a három fő csoport, ami miatt hozzánk kerülnek. Ezeknek a megelőzése rém egyszerű. Csak oda kell figyelni bizonyos dolgokra. A méreg nem válogat, erről az embereket le kell szokatni. Régebben a lelövés is nagyon gyakori volt, ez szerencsére mára alaposan lecsökkent. De még így is évente mintegy kétezer állat érkezik hozzánk. Amikor mérgezett, lelőtt madár kerül hozzánk, mi ennek hangot adunk, és senki nem akar így nyilvánosság elé, címlapra kerülni, tehát emiatt is változott az emberek hozzáállása, jobban figyelnek. És szerencsére sokan telefonálnak, és kérnek segítséget, ez is nagy eredmény.

- Miből él az idén 20. születésnapját ünneplő madárkórház?

- Semmiféle állami, vagy önkormányzati támogatást nem kapunk, nincsen havi fix, biztos jövedelmünk, amire alapozhatunk. Ami tervezhető, és ami a költségvetésünk egy része, az az egy százalékok. Az adja ki a bevételünk hatvan százalékát. Ez évek óta nagyjából ugyanannyi, csak közben minden drágább lett, nőnek a kiadásaink, egyre nagyobb bűvészmutatványokat kell eszközölnünk. Adományokra szorulunk, vannak cégek, akik régóta, hűségesen támogatnak bennünket, meg kell említenem a Hungaro Controlt, de az írónő, Vavyan Fable-t is, minden hónapban érkezik tőle is az utalás. És vannak, akik úgy segítenek, hogy meghúzódnak a háttérben, pedig milliókat köszönhetünk nekik. Nyilván az lenne jó, ha felkarolna bennünket valami önkormányzati, állami nemzeti park.

- Már madármentés képzést is tartotok. Akkor lesz utánpótlás?

- Hétfőn Kaposváron, egy egész előadótermi érdeklődő vár, van elméleti és gyakorlati képzés is 16.30-kor a múzeum teremben, lehet még csatlakozni. Budapesten pedig pénteken a fiókamentés tematikáját követve tartunk előadást. Lehet majd vizsgázni is, szóval igen, úgy néz ki lesz utánpótlás, vannak, akiket már „megfertőztünk”!

További cikkek

cba bejegyzeseknél(200x300)
b3 bejegyzeseknél(200x300)
hbs(400x300)