Tandi Flora nevét már Európa-szerte ismerik. Azt azonban nem mindenki tudja, az énekesnő a hétköznapokon jogászként dolgozik. Az AcNewsnak adott interjúban elárulta, miért volt fontos számára, hogy mindkét szakmájában karriert építsen, illetve azt is megtudtuk, milyen hosszú utat járt be a sikerig. A nők helyzete kiemelten foglalkoztatja, különböző kampányokat szervez, és megmozdulásokban vesz részt, melyhez hasznosítani tudja jogász végzettségét is.
- Hol tanultad ki a jogász mesterséget, és miért ezt a szakmát céloztad meg?
- A Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán szereztem jogász diplomát. Gimnázium után nem volt kérdés, amellett, hogy énekesi pályát képzelek magamnak, szerezzek diplomát egy másik területen. Akkoriban lettek népszerűek a „helyszínelős” sorozatok, amiket nagyon szerettem nézni. Onnan merítettem ötletet, hogy az orvosira készüljek és kriminál patológus legyek. A jogi tanulmányokat csak második helyen jelöltem meg, és leginkább szülői befolyás miatt. A nagymamám jogász volt, és szerették volna, ha valaki a családból továbbviszi ezt a szálat. Aztán odafent ezt elrendezték, mert két ponttal lemaradtam az orvosiról és bekerültem a jogra.
- Tudtad az egyetemmel párhuzamosan a zenei karriered is építeni?
- Nehezen, ezért két év után nappaliról levelező tagozatra át is kellett mennem, hogy össze tudjam egyeztetni a bemutatkozó lemezem készítését és az egyetemi kötelezettségeimet.
- Több mint tíz éve vagy az énekesi pályán, könnyen össze tudod egyeztetni a két szakmát?
- Az a helyzet, hogy amennyire én tapasztaltam, csak az éneklésből kevesen élnek meg Magyarországon. A piac telített, a lehetőségek pedig onnantól korlátozottak, ha már pozícionáltad magad és a produkciód, mert sok mindent nem vállalsz már el, amit korábban igen. Ez együtt jár azzal, hogy érik a személyiségünk, kialakul a zeneiségünk, a közönségünk, épül a brandünk. Én is végigjártam a ranglétrát és szeretném hinni, hogy lépkedhetek felfelé tovább. De ahhoz, hogy olyan felkéréseket már ne kelljen elvállalnom, ami nem illik bele a produkció arculatába, fontos, hogy legyen egy civil állásom, ami biztonságot ad. A cég, ahol dolgozom, nagyon rugalmas, ezért az énekesi teendőim mindig elsőbbséget élvezhetnek.
- Hogy tekintesz az elmúlt tíz évre?
- Megszületett a Tandi Flora Produkció, ezzel párhuzamosan pedig dr. Tandi Flóra. Mindkettőben nagyon sok munka van, és mindkettő hozzátesz ahhoz, aki vagyok. Az, hogy jogászként végeztem, sok esetben előny az énekesi pályámon is. Nem csak a praktikus oldala miatt, mint például, ha szerződünk egy turnéra vagy egy kiadóval, hanem komolyabban vesznek mindenhol, ha azt a két betűt a nevem elé mondom. De énekesnőként határozom meg magam, nekem ez a hivatásom, amellyel túlzással ugyan, de bejártam a világot, és átélhetem azt a csodát, amelyről kisgyerekként álmodtam. Ezt jogászként sosem kapnám meg.
- A nők helyzete kiemelten foglalkoztat téged, különböző kampányokat szervezel, és megmozdulásokban veszel részt. Mi ebben a motivációd?
- Szociálisan (is) eléggé érzékeny vagyok, és úgy gondolom, hogy közszereplőként feladatunk társadalmi ügyekre rávilágítani. A zene ehhez nagyon hasznos eszköz. Az emberi jogok, különösen a nők jogai és az ezzel összefüggésben felmerülő aránytalanságok érdekelnek, és bár egy személyben megoldást nem nyújthatok, de fókuszba helyezhetek fontos témákat. Most egy olyan lemezen dolgozom, ahol a diszkrimináció egyes formáit dolgozzuk fel a dalokkal. Izgalmas anyag készül.
- Jogászként jobban bele tudod ásni magad egy ilyen kampányba?
- Abszolút. És talán hitelt is ad annak, amit közölni szeretnék.
- 2016-ban jelent meg Miklósa Erikával egy dalod, ami a párkapcsolati erőszakról szól. Miért volt fontos számodra, hogy erről dalban is beszélj?
- Nem volt személyes kötődésem, de egy filmélményem igen, ami elindította bennem, hogy foglalkozzam a témával. Eközben pedig sajnos kiderült, hogy a baráti társaságomban sem ismeretlen fogalom a kapcsolati erőszak. Csak eddig nem beszéltünk róla…
- Amerikai közönség előtt is énekeltél. Milyen célból jártál Amerikában?
- Eredetileg egy turnéra mentem, amelyhez aztán a dátumok egybeesése miatt kapcsolódott, hogy részt vettem az ENSZ női jogi konferenciáján New Yorkban és a Hofstra University-n előadást tarthattam a fiataloknak a kapcsolati erőszakról. Ez egy nívós egyetem, ahonnan elnöki vitákat is közvetítettek. Aztán mindezt a komolyságot feloldottuk a koncertekkel ott New Yorkban, aztán Washingtonban.
- Már nem csak Magyarországon, hanem külföldön is ismerik a neved. Fontos volt számodra, hogy nemzetközi vonalon is megismerjenek?
- Én sosem tudtam magam definiálni a hazai zenei közegben. Popzenének lírai, komolyzenének túl pop. Egy kicsit ez, egy kicsit az, de nem lehet címkézni. Igényes könnyűzenének hívom, ha kérdezik. De külföldön nem kérdezik, csak hallgatják. Mert nem lóg ki abból a merítésből, ahogyan a piacukat alakítják. Bátrabban vállalnak be a rádiók is ismeretlen zenéket, kíváncsiak, nyitottak és befogadóak. Még a franciák is, pedig róluk aztán nem gondolnád! Mindemellett igazán hálás vagyok azoknak, akiket a közönségemnek nevezhetek itthon, és igyekszem őket is (ki)szolgálni.
- Mesélsz a zenei karriered kezdetéről? Hogyan is indultál el?
- Az első fontos állomás, hogy én tanultam a zenét. Nagyon jó alapokat kaptam a mestereimtől. Aztán a szülői támogatást azt hozta meg, amikor Miklósa Erika felfedezett egy meghallgatáson. Majd sorban készültek a lemezeim, zenei közreműködésekben vettem részt itthon és külföldön, így aztán kinyílt a világ. De, amikor a ranglétráról beszéltem, az valóban megvolt: falunap, háttérzene, esküvők… Aztán egy nap azon kaptam magam, hogy India egyik rangos nemzetközi fesztiválján énekelek, vagy Prágába tartok fellépni egy legendás koncerthelyszínre a zenekarommal. Hogy egy spanyol rádióműsor foglalkozik a munkásságommal, vagy hogy volt lehetőségem labdába rúgni a francia Eurovíziós válogatón. De ide el kellett jutni a falunappal, a háttérzenével, az esküvőkön énekléssel.