Györke Nóra: Rengeteg erőt, inspirációt ad a sérült fiatalokkal való munka

2019.03.19. Profil

Györke Nóra: Rengeteg erőt, inspirációt ad a sérült fiatalokkal való munka

Már tíz éve oszlopos tagja a Nem Adom Fel Alapíványnak, pedig csupán 28 éves Györke Nóra, aki jelenleg kommunikációs vezetőként segíti a közösség életét. A Femcafe.hu Inspiráló nők díjáért folyó versenyben idén ő a Leginspirálóbb hétköznapi hős kategória díjának egyik várományosa.

b3 bejegyzeseknél(200x300)

Nóra eredetileg színésznőnek készült, de egy előadás, amelyen sérült emberekkel együtt lépett színpadra, teljesen átrendezte az életét. Meghatározta a szakmai fejlődését és az élethez való hozzáállását i, miután 2008-ban csatlakozott a társulathoz. Már ő alapította a közösség tánckarát, amellyel bejárták a világot: Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Erdélyben, Németországban, Svájcban, Belgiumban és Kínában is felléptek a fogyatékossággal élők és ép emberek integrációját hirdetve. Részt vett Budapest első, fogyatékossággal élő emberek által alapított vendéglátóhelye, a Nem Adom Fel Kávézó és Étterem alapításában. 2019 januárjától az alapítvány kommunikációs vezetőjeként lelkesíti tovább a világot, hogy elfogadni és befogadni jó.

– Vissza tudsz emlékezni arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy már nem színésznő szeretnél lenni, hanem szívesebben foglalkozol sérült emberekkel? – kérdezte a Femcafe.hu Györke Nórát.

– Élénken él bennem, de nem egy pillanat volt, hanem egy folyamat. Egy színitanodába jártam kilenc évig, ennek kapcsán kerültem kapcsolatba a Nem Adom Fel Alapítvánnyal. Nagyszabású jótékonysági koncertet szerveztek a Papp László Budapest Sportarénába, aminek az volt a különlegessége, hogy a sérült fiatalok egy nemes ügy érdekében összefogtak, és ők gyűjtöttek másoknak. Táncosként kerültem a közösségbe. Sokat próbáltunk, de csak a koncert előtt ismerhettük meg ténylegesen a Nem Adom Fel oszlopos tagjait. Az első találkozásunk a Zöld Macska Diákpincében történt, ahol egy sérült fiút, Zakál Zolit hallottam énekelni. Ő azóta jó barátom lett. Egy saját dalát adta elő, a Mennyek kapujánt, és nagy hatást gyakorolt rám. Az együttes többi tagja is határtalan odadással és átéléssel volt jelen a színpadon, ez nagyon megérintett engem. Óriási energiát adtak nekem azok a próbák, és beleszerettem ebbe az egészbe.

– Szinte nincs olyan fotója az alapítványnak, amelyről hiányzol. Hogyan szövődött össze az életed a Nem Adom Fel csapatával?

– A sportarénás koncert után egyértelmű volt, hogy lesz folytatás. A színitanoda ugyan kiszállt az együttműködésből, de én maradtam. Egyre több programban vettem részt, és a lelkesedésemet látva Dely Géza, az alapítvány vezetője felkért, hogy alapítsak a Nem Adom Fel együttesnek egy tánckart. 2009-ben meg is alakult, és év végén már felléptünk a Művészetek Palotájában. Az évek alatt valóban összenőtt az életem az alapítvánnyal. Segédkeztem a programszervezésben, pályázatírásban, táborok lebonyolításában, a Nem Adom Fel Kávéház és Étterem létrehozásában. Közben végeztem az egyetemen, és 2017-ben úgy hozta az élet, hogy csatlakoztam az ÉTA Országos Szövetséghez, és olyan alapítványok, egyesületek, közösségek érdekében dolgoztam, amelyek elsősorban értelmileg akadályozott emberek és családjuk életminőségén kívánnak javítani. Nagyon szerettem azt is, de tavaly felkértek, hogy jöjjek vissza a Nem Adom Fel Alapítványhoz, és dolgozzak velük kommunikációs vezetőként. Nem tudtam nemet mondani, mert nagyon megtisztelőnek éreztem a megbízást, és a csapat is hiányzott.

– Mit szólt hozzá a családod és a baráti köröd, hogy ebben találtad meg önmagad?

– Mindenki látta, milyen lelkesedéssel csinálom. Nem volt kérdés, hogy támogatnak. Szerencsére a szüleim, a testvérem és a barátaim is nagyon nyitott és elfogadó emberek.

– Mit ad hozzá a hétköznapjaidhoz az, hogy sérült emberekkel dolgozol?

– A sérült fiatalokkal való munka rengeteg erőt, motivációt és inspirációt ad. A színpadi énemet is megélhetem, mert közreműködöm a fellépéseken. Igaz, nem főszereplőként vagyok jelen, de gyakorolhatok valami egészen mást, a gondoskodást, ami szerintem nőként igazán jó érzés. Nem bánom, hogy nem lett belőlem színésznő. Amikor velük vagyok, legyen bármilyen rossz napom, mindig van hozzám kedves szavuk, vagy a részese lehetek valaki fejlődésének, és ez bearanyozza a napomat. Hihetetlen energiát és életigenlést tapasztalhatunk meg, ha közel engedjük magunkhoz a fogyatékossággal élő embereket.

– Te hogyan inspirálsz másokat?

– Azt gondolom, bárki lehet inspiráló, aki harmóniában van önmagával, és jól érzi magát abban, amit csinál. Szerencsésnek érzem magam, mert én kiteljesedem abban, amivel foglalkozom. A lelkesedésem és a kitartásom talán erőt adhat másoknak is. Fontos, hogy mindenki életében legyen egy ügy vagy cél, amire szívesen áldoz időt és energiát. Az én életemben ez az, hogy igyekszem átjárhatóvá és barátságossá tenni a határt a sérült és az ép embertársaink között.

 

Inspiráló nők díj

A Femcafe.hu már korábban is kereste az ösztönző női példaképeket, akik munkássága, teljesítménye például szolgálhat. Idén hét kategóriában keresték a leginspirálóbb nőket az olvasóik segítségével. A kategóriák három-három jelöltjét neves személyekből álló jelölőbizottság állította össze, olvasóink pedig online adhatták le szavazataikat a jelöltekre.

A díjátadó gálát idén március 21-én a Várkert Bazárban rendezik.

További cikkek

cba bejegyzeseknél(200x300)
hbs(400x300)
b3 bejegyzeseknél(200x300)