Így él most Kerényi Miklós Gábor – „Akik igazán hozzám tartoztak, azok mind mellettem maradtak”

Pataki József 2019.05.08. Profil

Így él most Kerényi Miklós Gábor – „Akik igazán hozzám tartoztak, azok mind mellettem maradtak”

Az utóbbi időben elsősorban oroszországi sikerek, és a magyarországi újrakezdés kapcsán lehet hallani róla. Felhívtuk, ő pedig szívesen fogadta kérdéseinket. Azt viszont már az interjú előtt kikötötte, hogy nem óhajt azzal foglalkozni, hogy egy évvel ezelőtt kik mit nyilatkoztak, csupán azzal, merre tart most a szekere.

b3 bejegyzeseknél(200x300)

Mi volt az utóbbi idők legérdekesebb eseménye?

A nehézségek ellenére életem egyik legkreatívabb szakaszában járok. Igazolja ezt az is, hogy a Monte Cristo rendezésem Szentpétervárott az év zenés előadása lett, és utána most, áprilisban, Moszkvából elhoztunk az Arany Medvét is, a legjobb színésznő díját, a legrangosabb orosz színházi fesztiválon.

Hogyan töltötte az elmúlt hónapokat?

A Monte Cristo bemutatója 2017. novemberben történt és nagyon sokat segített abban, hogy túléljek. Azóta 2018 októberében volt egy újabb rendezésem Szentpétervárott. Cole Porter: Can-Can c. musicaljét nagy sikerrel, egy boldog társulattal állítottuk színpadra magyar alkotótársaimmal. Nyáron a Marica grófnőt rendezem ezúttal szabadtéren abban a színházban, ahova már tíz éve járok vissza szintén Szentpétervárott, a következő évben pedig a Frasquita c. Lehár operett színpadra állítása vár rám. Közben idén áprilisban Strauss: Denevér c. operettjét rendeztem Minszkben, a Bjelorusz Nagyoperában – igen jó kritikai visszhang mellett.

Mire készül a közeljövőben?

Miközben ezek történtek, természetesen készültem két év szünet után a magyarországi visszatérésemre. Szeptember 13-án a Szabadság vándorai c. Demjén musical lesz az első nagy esemény – és rögtön utána, a Papp László Budapest Sportarénában a Rómeó és Júlia óriás térbe álmodása. Novemberben egy igen jó amerikai musical következik, ami valóban a szívem csücske – és már itt is van 2020 tavasza…

Tervez valamilyen vezető szerepet megpályázni?

Eszem ágában sincs. Semmilyen vezetői posztra nem vágyom! Rendezni szeretnék, mert ahhoz értek a legjobban.

Miért nem akar már igazgatni? Tavaly augusztusban Ön is megpályázta az Operettszínház vezetői posztját.

Ennek sok oka volt, elsősorban az, hogy találkozhassak a társulattal, és leírhassam, milyen színházat képzelek. Nagyon sok időt töltöttem a vezetéssel és rettenetesen nagy felelősség. A vezetői poszt bennem az emberekkel való foglalkozást és az emberek iránti felelősséget helyezi központi helyre. Engem ez mindig nagyon érdekelt, nagyon sok művészt sikerült igazi állócsillaggá segítenem, sztárkategóriába futtatnom. A színházban a színészekre vesznek jegyet a nézők, és azt gondolom, a munkahelyem nem panaszkodhatott arra, hogy nem lettek olyan sztárjai, akikre nem lehet büszke.

És a színészek is büszkék arra, hogy Ön volt a mentoruk?

Az erősen befolyásolt közhangulat igen csak szabályozza az emberek nyilvános mondatait. Másfél év elteltével már egészen másképp nyilatkozik a többség, és újra a valóságos helyzetet figyelhetjük majd meg. De persze tény, hogy azoknak a színészeknek, akik velem dolgoznak, soha sincs könnyű dolguk. Híres vagyok arról, hogy a hétköznapi megoldásokat nem szeretem. Az eredmény mindig siker és a befektetett energia kamatostul visszatérül. Egyébként soha nem érdekelt, hogy mit mondanak rólam a hátam mögött. Ma sem ezzel foglalkozom. Engem most csak a művészet érdekel, a színház és az írás. Érzem, hogy a lényeges, fontos dolgokat meg kell írnom.

Könyv készül?

Igen, két könyvem is készül jelenleg. A közösségi profilomon, már rendszeresen írom a „Keddi KERO” bejegyzéseimet. Az egyik könyvem ahhoz hasonló lesz, a másik a színházi szakmáról fog szólni.

Marton László elvonult egy időre miután megvádolták, és rápihent a dologra. Ön viszont tovább folytatta a munkáját.

Tartottam akkor egy önvizsgálatot, és csak azt tudom mondani, hogy semmi olyan dolgot nem követtem el, ami miatt ne akarnék dolgozni. Természetesen követtem el hibákat, voltak negatív dolgok, amiket ma már máshogy csinálnék, de egyiknek sincs köze a magyarországi „metoo” botrányhoz.

A legutóbbi interjúnkat ott fejeztük be, hogy azt mondta „Az is felmerült, hogy ne rendezzek többet. Tényleg azt szeretnék az emberek, hogy ne tudjam meglepni őket gyönyörű előadásokkal?” (Bors, 2017.11.09.) Azóta mit tapasztalt? Szeretnék az emberek?

Igen. Az utcán számtalanszor állítanak meg, sokan felkeresnek a közösségi oldalamon is. Számos művész akar velem dolgozni. Semmilyen indok nincs arra, hogy valakit örökre eltiltsanak a szakmájától, és mint művész, ne próbálkozzon izgalmas előadásokkal. Egyébként nekem jót tett az, hogy nem kell egy társulatért felelősséget éreznem, hanem csak a művészettel foglalkozhatok. Nem titok, hogy izgat az alternatív színház, a sok, őrült, nagy darab után a kisebb forma… Érdekelnek a kísérleti előadások, és a próza. Van is jó néhány meghívásom.

Ezek szerint rengeteg támogatója maradt. Bizonyára olyanok is voltak, akik Ön ellen fordultak. Melyik oldalon vannak többen?

Akik igazán hozzám tartoztak velem dolgoztak, koreográfusok, tervezők, asszisztensek, zeneszerzők, karmesterek, írók, azoknak nagy többsége mind mellettem maradt. A színészek, énekesek azonban olyan módon függnek mindig a szereposztóktól, rendezőktől, igazgatóktól, hogy az esetleges „pálfordulásuk” más kategóriába tartozik. A színészektől nem várható el állásfoglalás. A #metoo kampány felfokozott őrületében megjelenő reakciók pedig egyáltalán nem számítanak ma. Nem mondhatok senkire semmi rosszat, mert ez egy helyzetnek volt az eredménye. Az egész történet az egyik oldalról jót tett a színházi életnek, a másik oldalról viszont szörnyű volt. Sok gyanakvást és feszültséget szült. Bárkit meg lehet vádolni. És mondjuk ki, tavaly november-decemberben jó néhány név forgott ugyanúgy közszájon, mint az előzőek, csak aztán (szerintem nagyon helyesen) a dolog nem folytatódott tovább.

Volt felesége, Frankó Tünde egy éve egyedülállóra változtatta a kapcsolati státuszát. Akkor azt mondta, ez egy örökös játék kettőjük között. Most milyen viszonyban vannak?

Igazából véve mi örökké össze fogunk tartozni, csak nem mindig olyan szorosan. Decemberben együtt voltunk megnézni a Monte Cristót. Együtt nyaralunk, sok közös programunk van, és Tücsi tudja: nincsen olyan dolog, amiben ne számíthatna rám!

Az egészsége hogy szolgál? Milyen gyakran kell járnia a szívével orvoshoz?

Túléltem a dolgokat, és jó erőben vagyok. Rendszeresen járok kontrollra, két éve ültették be a szívembe a harmadik rugót (koszorúér-tágítás). Nemrég a csuklómat kellett operálni Alagút-szindróma miatt. Mind a két csípőmben protézis van, derekam fölött pedig a gerincemet műtötték. Lassan megnyílik a cyber-világ…

Szépen össze van rakva.

Igen, a lendületemen, a mozgékonyságomon szerencsére nem látszanak ezek a beavatkozások. A két fiamat ismeri? Mátét és Dávidot?

Igen hallottam már róluk.

Hát az két életképtelen gyerek! Mindkettőt egy hónapos korában operálták gyomorkapu szűkülettel. Ennek az első műtétje csupán 100 évvel ezelőtt volt. Ha születésük előtt 70 évvel születtek volna, akkor nem élnének. Mostanra mindkét fiú kitűnő sportember típusú művész. Ezért én hiszek abban, hogy fantasztikus, ahol most az orvostudomány tart.

Akkor most elégedett a helyzetével?

Azt soha nem mondanám… De abban a korban, amiben én most vagyok, ahol mások éppen befejezik a dolgokat, ott újrakezdeni – nos, ez egy ajándék. Én lettem az, akinek bizonyítani kell, szinte újra kell indulni. Így hát indulok. Fordítok, írok, dramaturgi munkát végzek, rendezek, utazok, nyelvet tanulok, tanítok – és tanulok folyamatosan, akitől csak lehet. És a ma itt élő, gondolkodó fiataloktól lehet.

Nem lett volna egyszerűbb nyugdíjasként, csendben leélni a hátramaradt éveket?

Ameddig élek, dolgozni fogok. A rendező és a karmester pályája már csak ilyen. Ha úgy döntöttem volna, hogy visszavonulok, akkor már nem lennék a Földön.

Ezek szerint nem lesz olyan pont az életében, amikor visszanéz az eddigi pályájára, és elégedetten hátradől a székében megpihenni?

Soha.

További cikkek

cba bejegyzeseknél(200x300)
b3 bejegyzeseknél(200x300)
hbs(400x300)