Kammerer Zoltán: Két opció van előttem, de mindkettőnek ugyanaz a vége, kajakozok tovább!

2020.03.26. Profil

Kammerer Zoltán: Két opció van előttem, de mindkettőnek ugyanaz a vége, kajakozok tovább!

42 évesen is ugyanazzal a lelkesedéssel készül a hatodik olimpiájára Kammerer Zoltán, mint az elsőre. Pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kedden hivatalosan is bejelentette, hogy a tokiói olimpiát a jövő évre halasztják és legkésőbb 2021 nyarán rendezik meg. A magyar sztársportoló nem esett kétségbe, alkalmazkodik a helyzethez, több terve is van. Az AcNews Kammerer Zoltánnal beszélgetett gyermekkorról, edzőtáborokban ünnepelt születésnapokról, és egy lehetséges nyaralásról.

 

 

bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT

- Hogy lettél kajakozó?

- Gyermekkoromban, mint talán mostanában is, tízből nyolc srác focista akart lenni. Én egyébként űrhajósnak is készültem, mert Farkas Bertalan és Nyilas Tibor volt a példaképem. Gödön laktunk, focizni és kajakozni lehetett, focizni jártam, de nem voltam túl tehetséges. A kajakozás úgy jött, hogy a testvéremmel 1987. október 13-án összevesztünk reggel. Délután, amikor hazajött, mondta, hogy megy le evezni. Én meg, hogy idegesítsem, vele mentem, és ott ragadtam, egyből megszerettem.

- Mikor lett egyértelmű, hogy versenysportoló leszel?

- Utólag persze mindig nagyok okos az ember, de én pontosan emlékszem a pillanatra, amikor eldöntöttem. Már egy éve kajakoztam, amikor jött az 1988-as olimpia. Láttam Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Gyulai Zsolt versenyzését, győzelmét, nagyon nagy hatással voltak rám. Akkor döntöttem el, hogy én is olimpiai bajnok szeretnék lenni. Ősszel írtam is egy fogalmazást az iskolában, ezzel a címmel, az egész osztály kiröhögött. Mondtam, én akkor is az leszek! Bár akkor még hittem is, meg nem is, hogy az álomból valóság lesz. De végül sikerült, eddig háromszor.

- Mi volt az első sikered, amire nagyon büszke voltál?

- Volt Velencén egy Fejér Megye Bajnokság elnevezésű verseny, ott szereztem életem első érmét, ez akkora löket volt nekem, hogy azóta meg sem álltam. Nagyon büszke voltam magamra, azt tekintem az első sikeremnek. Ez 1989 májusában volt, bronzérmet szereztem, az érem hátuljára körzővel belevéstem a dátumot, ötödik hó 13., és hogy ez az első érmem. Van itthon berendezve egy múzeumom a díjaimmal, ez is ott van.

- Hány évet kellett ezután várnod arra, hogy az első olimpiai arany a nyakadba kerüljön?

- Szerencsés vagyok, mert a kezdés után 13 évvel megszereztem az első címemet, 22 évesen, viszonylag korán.

 

- Milyen lemondásokkal járt ez számodra, ha ezt lehet egyáltalán lemondásnak tekinteni?

- Jól fogalmaztál, mert én nem tudom miről mondtam le, miről maradtam le. Ha sose ettél tökfőzeléket, nem tudod miről maradtál le, pedig lehet az lenne a kedvenc ételed. Valahogy én is így vagyok ezzel, Nekem nincs normális karácsonyom, nincs újévem, nincs húsvétom, május 1., nincs pünkösd, hosszú hétvége, nincs fizetett szabadság. A csibészes dolgok nekem kimaradtak, mint ahogy a nyaralás és a wellness hétvége is. De sokkal többet adott nekem a sport, mint a pillanatnyi örömök. De azt hiszem, lesz még időm ezeket kipróbálni, ha visszavonultam. Szóval ezeket nem tartom lemondásnak, hogy fegyelmezett életet élek 33 éve. Nekem ez a természetes, ez a normális. Utoljára szabad nyaram 7-8 éves koromban volt. Születésnapomat pedig hetedikes koromban tartottam itthon a családdal, a 20., 30., 40. szülinapomat mindig edzéssel ünnepeltem, mindig hétköznapra esett. A buli mindig elmaradt, de nem is hiányzott.

 

    - A kialakult helyzet miatt jövőre halasztották az olimpiát! Mi lesz most?

    - A fordulópont akkor következett be, amikor 15-én vasárnap egyszercsak hazamenekítettek bennünket az edzőtáborból, Spanyolországból. Akkor önkéntes karanténba vonultunk, a szövetség két tesztet is csinált rajtunk, nekem a második most érkezett meg, ez is negatív lett. Közben a Kajak-Kenu Szövetség abban a hitben volt, hogy lesz idén olimpia, kiürített három edzőtábort Magyarországon, ide kívánták helyezni az év versenyzőit. Folyamatosan lehet beköltözni, két negatív teszttel, onnan ki lehet jönni, de vissza már nem mehetsz. Nekem nem sokat változott az életem, amióta hazajöttünk, ugyanúgy napi kettőt edzek, csak itthon. Úgy hívom, hogy karanténosított ház-edzőtábor, kondizok a Duna-parton, lejárok evezni. Annyival nehezebb, hogy még főzni is nekem kell magamra, így nálam még gyorsabban telik az idő. Sejtettem, hogy elmarad az olimpia, és most kedden hivatalos is lett. Tudod, van az a döbbent csend, én azt éreztem. Most van két opció előttem, mindkettőnek ugyanaz a vége, hogy kajakozok tovább! Várom a fejleményeket, hogy idén lesz-e verseny, ha nem lesz, akkor június közepétől szeretnék leállni és 34 év után lenne egy szabad nyaram. Ha lesz, akkor klasszikus időszakom lesz. De elnézve a híreket, maradok itthon. Nem rogytam meg, nem törtem meg! Nyilván más lenne, ha 24 éves pályakezdő lennék, első olimpia előtt, érzékenyen érintene. De most, viccesen mondva, az idő nekem dolgozik! Szóval, bizakodva várom a következő évet, és ott leszek az olimpián, a pályafutásomat egy évvel meghosszabbítottam!

     

    További cikkek

    bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT
    bejegyzeseknél(200x300) - Merk IT
    bejegyzeseknél(200x300) Merk IT
    bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT