Lichy József: A bíró morális értelemben kénytelen követni a társadalom ízlését

AC News 2017.02.20. Profil

Lichy József: A bíró morális értelemben kénytelen követni a társadalom ízlését

Lichy József ismert sztárügyvéd az AcNews-nak elmondta: ellentmondásos elemeket is tartalmaz a hatályos önvédelmi törvény, és hogy véleménye szerint miért most kerül pont a ’90-es évek véres leszámolás-sorozatában indított perek végére. Az ügyvéddel kedvenc és utálatos bírósági ügyeiről és a jogász szakmán belül egyre gyakrabban hallható társadalmi és politikai elvárásokról is beszélgettünk.

bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT

- Ön szerint kimondható, hogy a társadalmi elvárás, vagy - ne adj Isten - a politikai elvárás egyre nagyobb befolyással van a bírósági döntésekre? Mondjuk a rendőri felsővezetők perében, vagy vörösiszap-ügyben az emberek és egyes politikusok érezhetően túl enyhének gondolták a megszületett ítéleteket, és lenne egy fogadásom, hogy utóbbi esetben lesz is szigorítás…

- A rendszerváltás után én először Marian Cozma meggyilkolásakor tapasztaltam, hogy a bíróságok felé irányuló elvárás mennyire erős. A Cozma-perben az elsőfokú bíróság nem gyilkosságnak minősítette az ügyet, hanem halált okozó testi sértésnek. Az egyik 2-től 8 évig, a másik életfogytig terjedő büntetéssel sújtható. A bíróság 6-7 éveket osztott ki, a másodfokon eljáró törvényszék azonban – szemlátomást a társadalmi nyomás hatására – súlyosbította a büntetési tételeket. Azóta számos olyan ítéletet láttam, ahol a másodfokon eljáró bíró kifejezetten társadalmi nyomásra súlyosbított, vagy éppen enyhített egy-egy elsőfokú ítéleten. Az elsőfokú bírót általában nem érinti meg olyan mélyen az emberek jogos, vagy nem jogos elvárása, könnyebben ítél kizárólag szakmai alapon, részben azért is, mert tudja, hogy a döntését adott esetben egy másik testület is értékeli, vagy újraértékeli majd. A közvéleményt jobban felkavaró ügyek másodfokon, az ítélőtáblán szokták elnyerni végső formájukat. Mondok egy példát: amikor Weiszdorn Róbertet, a móri rablás társtettesét védtem – ebben az időszakban a ravaszt meghúzó, ezzel 8 ember életét kioltó Nagy már öngyilkos lett a börtönben – a közvélemény vért kívánt. Mert, noha a valódi gyilkos már nem élt, a társadalom haragja Weiszdorn ellen fordult, és elvárásként megfogalmazódott Weiszdorn könyörtelen megbüntetése. Ha ott lett volna a tárgyaláson Nagy, megkapta volna az életfogytot, Weiszdorn pedig a maga éveit, hiszen ő nem lőtt emberre. A férfi Székesfehérváron, első fokon 30 évet kapott. A média ezt kevesellte, ilyen főcímekkel jöttek, mint „30 év 8 ember életéért?”, „Még 4 évet sem ér egy emberélet?”. Pedig Weiszdorn egyetlen életet sem oltott ki. De a másodfok a társadalom nyomására súlyosbította a büntetést.  A nyilvánosság igazságérzete befolyásolja a jogalkalmazókat, és persze a jogalkotókat is. Mondok egy példát erre a viszonyrendszerre: sértetti képviselő voltam, egy harsányi emberölés áldozatát képviseltem. Az ügy röviden: diszkóból hazafelé jövet egy 3 és egy 4 fős banda összeverekedett, az egyik ember – a későbbi sértett – megrúgta a másikat, mire utóbbi kést rántott és szúrt. A srác helyben meghalt. Az elkövetőt első fokon felmentették, mert ő „csak visszaszúrt”, ugyanis az új önvédelmi szabályok miatt sötétedés után a kezdeményező, kvázi a támadó félnek kell viselni a kockázatot és a következményt. Magyarul az, hogy a sértett belerúgott a másikba, azáltal megtámadta, ő használt elsőként erőszakot, az új szabályozás szerint pedig ez elég ahhoz, hogy vélelmezni lehessen, hogy a támadó a másik fél életére tör, vagyis ilyen esetben egy kés előrántását lehet akár jogos önvédelemnek is minősíteni. Hát kérem, ezek szerint mostantól bárki kap egy pofont, az önvédelemből gyilkolhat? S erről lesz jogerős ítélet? Amit bárki megismerhet? Erre lehet hivatkozni később? Végül némi okos csűréscsavarással az ítélőtábla megismételte az elsőfokú eljárást.

- Az is egyfajta elvárással van összefüggésben, hogy pont most veszik elő a ’90-es évek nehézfiúit, Portikot, Rohácot, Vizoviczkit?

- A ’90-es években sok nehézfiút védtem, Tasnádi embereit, Csáki Istvánt, az utolsó magyar halálraítéltet, akit csak azért nem kötöttek fel, mert a másodfok előtt eltörölték a halálbüntetést. 1995 és 1998 között történt a Prisztás-gyilkosság, az Aranykéz utcai robbantás, a rövid idő alatt meggazdagodott emberek közötti háborúk. Ekkoriban nem csak az alvilág, de a felvilág is érdekelt volt a privatizációban, és abban, hogy hogyan lehet nagyon hamar hihetetlenül meggazdagodni. Ha a törvények nem nyitottak volna kiskaput, például az olajozóknak, a szőkítőknek, az áfázóknak, akkor az alvilág ezt nem tudta volna kihasználni. A háztartási olaj áfamentes volt, az üzemanyag-olaj pedig áfás, a kettőnek csupán a színe különbözött. Ha valaki átszínezte, „kiszőkítette” az olajat, az megúszta az áfát. A törvényhozás teremtette meg a lehetőségét ennek a világnak, amelyben felnőtt például Portik Tamás is. Hogy miért most rángatják meg Portikot? Vannak összeesküvés-elméletek ezzel kapcsolatban, de én egyszerűen azt mondom, hogy valamikor valakinek pontot kell tenni ezeknek az ügyeknek a végére is. Hát milyen rendőrség, milyen ügyészség az, amelyik 20 év alatt nem tud mit kezdeni olyan esetekkel, mint Prisztás, Seres, Boross és Fenyő meggyilkolása, kivégzése? Jogos az elvárás, hogy valahára ezeket az ügyeket felderítsék. Ráadásul ennyi idő alatt változtak meg az emberi viszonylatok is: talán ma már nincs ok rá, hogy Portikot bármilyen okból is megkíméljék. Korábban valakiknek szüksége lehetett rá, ez elmúlt, a helyzet megváltozott. Ezért folyik ma az eljárás, és nem 15 évvel ezelőtt.

 

- Az elmúlt 10 év legnagyobb felháborodást kiváltó bűncselekményei között említhetjük a romák elleni támadássorozatot, amely ügyben elég gyorsan megszülettek az ítéletek. Sokan azt mondják: az eljáró bíró talán politikai nyomásra, talán saját meggyőződéséből, de nem túl alapos ítéletet hozott, a koncepciójába nem illő vallomásokat nem vette figyelembe, míg közvetett bizonyítékokat valósként értékelt. Vajon miért született ebben az ügyben ennyire felemás ítélet?

- Nem tudom, de az tény, hogy nem minden tárgyaláson derül fény az igazság minden apró részletére. A társadalmi nyomás alól nem tud kilépni egyetlen bíróság sem. Morális értelemben az ítész kénytelen követni a társadalom ízlését. Politikai nyomás esetén ez nem így van, a politikai jellegű elvárás sokszor az ellenkezőkét váltja ki a bíróból, ha egy bírót nem hagynak ítélkezni saját kútfőből, akkor a bíró gyakran daccal juszt is máshogyan ítél. Az indoklásában pedig részletesen kifejti, mit és miért úgy tett, ahogyan. Ilyenkor még a vesszőket is a megfelelő helyre teszi az alapos bíró, hogy maximálisan támadhatatlan legyen az ítélete. Higgye el, szakavatott szemmel az indoklási részt olvasva jól látható, hogy az adott bíró ezt valóban úgy érzi, ahogyan leírta, komolyan gondolja, vagy nyomás alatt tette. Esetleg nyomás ellenére, dacból, pont az elvárás „letörésére”, annak ellentmondva.

- Mintha látnánk néha visszatáncolást is egy-egy súlyosabb ítéletből, például Budaházy György 13 év letöltendőt kapott, most pedig háziőrizetről esik szó. A röszkei megafonozó, terrorizmusért 10 évre ítélt Ahmed H. esetében sem valószínű, hogy leül majd egy évtizedet.

- Minden cselekvést a helyén kell kezelni, ha a vád oldaláról többet akarnak kihozni egy ügyből, mint ami, az ritkán, szinte sohasem jön össze. Mindig érezni lehet, ha túl akarnak büntetni valakit, pláne, ha nem a rendes, mondjuk 2-8-évig terjedő büntetés „tetejét”, a 8 évet verik rá, hanem gyakran olyan, nem igazolható, túlzó bűncselekményi kategóriákba próbálják belelökni a bíróság előtt álló embert, ami jelentősebb szabadságvesztéssel büntethető. Ahmed H. elkövette a hivatalos személy elleni erőszak minősített változatát, hiszen másokat is erre bujtott fel, de államrend elleni cselekményről szerintem nincs szó. Bár az mérlegelhető, hogy a migránsok rendőrökre vetett kőzápora milyen sérüléseket okozott. De ha a kődobálás komoly bűncselekmény lenne, akkor tömegeket tartóztathatnának le egy Diósgyőr-Nyíregyháza meccs után. Sok ilyet láttam már.

- Diósgyőr szurkoló?

- Az vagyok, ahogy sok miskolci gyerek!

- Arról mi a véleménye, hogy időről-időre két különböző területi bíróság ugyanabban az ügyben, ugyanazon bizonyítékok alapján képes homlokegyenest ellentétes ítéletet hozni. Az ön praxisában is volt egy Márta nevű masszőrhölgy, akit emberölés vádjában első fokon felmentettek, másodfokon pedig 16 évet kapott.

- Azért lehet ennyire különböző módon megítélni ugyanazokat a tényeket, mert a törvény ezt megengedi. Minden eljárásban, minden bírónak szabad akarata szerint szabad mérlegelési joga van, a büntetőeljárás semmilyen megkötöttséget nem ír elő. Ha 6 tanú közül 5 mond valamit, egy pedig ettől eltérőt mond, annak sincs akadálya, hogy a bíró ennek az egynek higgyen az öttel szemben. Ugyanazt gyökeresen másképp látni jogszerű. Hol kezdődik és hol ér véget a bizonyítottság? Az egyik törvényszéki bíró az érzelmeire hallgat, ha nem lát valamit száz százalékosan bizonyítva, akkor felmentő ítéletet hoz, míg egy más habitusú bíró formális logikával kipótolja a hiányzó bizonyítékokat, legalábbis azok zárt láncolatát, és szigorú ítéletet hoz. Ugyanez volt az általam képviselt masszőrnő esetében is, első fokon felmentették, mert noha volt egy takarófóliába rejtett hulla, és az bebizonyosodott, hogy a hölgy vásárolta a takarófóliát, ebből még nem következett az, hogy ő is követte el a gyilkosságot.

- A saját praxisából van kedvenc ügye?

- Van, talán egy éve volt jogerős az „új viszkis”, Cs. Richárd ítélete. 48 rendbeli pénzintézeti és bolti rablás után egy, a kifosztani kiszemelt bankban ügyfélként jelen lévő néni lerántotta a maszkját, erről felvétel készült, ami alapján azonosították. Tehát: 48 rendbeli fegyveres rablásért 9 évet kapott. Van, aki egyetlen esetért kap ennyit. Mivel Richárd bevallott 48 esetet, ezeket az ügyeket ezzel le lehetett zárni. A bíróság méltányolta, hogy a védencem ennyire együttműködő volt, és felderítetlen ügyek sorát zárhatták le a segítségével, cserébe kilencet kapott és nem tizennyolcat. Amikor erre építettük fel a védelmet, sok ügyvéd kollégám kérdezte meg: valóban az-e az ügyfelem érdeke, hogy minél több rablást feltárjon? Végül kiderült, hogy ez volt az érdeke, bejött a dolog. Néha nem árt bátornak lenni!

- Hol tartunk a Czeizel-ügyben?

- Még folyik, és erről nem is nagyon beszélhetek. Czeizel gyermekének az édesanyja még nincs meggyanúsítva, addig nem szeretnék nyilatkozni. Van néha olyan, hogy valamiről mindenki tud, az érintettek akarategységben morálisan igazolnak valamit, de a törvény máshogy rendelkezik.

- Volt ügye, amit a mai eszével már nem vállalna, amit kvázi megbánt?

- Volt, egy gyilkossági ügyben védtem az elkövetőt, ez volt a sajtóban a „macsétás ügyként” tálalt eset. Egy férfi egy áruházban féltékenységből egy macsétával felszeletelte a barátnőjét és annak új barátját. 27 éves ember volt, első fokon életfogytot kapott, másodfokon védtem, és az volt az álláspontom, hogy ezt az embert még egyszer az életben ki kell engedni. Végül 40 évet kapott. Az ítélet után bementem hozzá, és abból, amit akkor elmondott az derült ki: semmit nem bánt meg. 

További cikkek

bejegyzeseknél(200x300) Merk IT
bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT
bejegyzeseknél(200x300) - Merk IT
bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT