Lubics Szilvia – Legextrémebb futására készül a szenzációs magyar fogorvosnő

AC News 2019.05.26. Profil

Lubics Szilvia – Legextrémebb futására készül a szenzációs magyar fogorvosnő

Világszinten is Lubics Szilvia az egyik legismertebb ultrafutó, ő mégis mai napig hobbinak tartja a futást. Legutóbb harmadikként ért célba az embert próbáló, 254 kilométeres, 6 szakaszból álló 4Deserts Namib Race-en. Többszörös magyar bajnok, 2011-ben és 2012-ben az év ultrafutónőjének választották, már külföldön is jegyzik, s a hazai férfiélmezőnyt is rendszeresen megveri. A nagykanizsai sportolónő civilben egy kis faluban fogorvos, háromgyermekes édesanya, és odaadó feleség. De hogy miként lesz egy gyermekkorában testnevelésből béna kislányból futásfüggő, spartathlonos, az az AcNewsnak adott interjújából derül ki.

 

 

b3 bejegyzeseknél(200x300)

Ha jól tudom, akkor a futás előtt nem sportoltál.

  • Igen, ez igaz. Olyannyira, hogy az iskolában kimondottan béna voltam a tesi órákon. Nem is értettem, hogy miközben más tárgyakból kitűnő vagyok, a testnevelésen miért nem megy semmi.

Ilyen előzmények után, 29 évesen, édesanyaként kezdtél el futni. Miért éppen a futás?

  • Az egyetem után kezdtem el először sportolni, aerobikoztam, de aztán amikor veszélyeztetett terhes voltam, abbahagytam. Később miután megszületett az első gyermekem, a körülmények miatt választottam a futást, ez volt elérhető. Kellett a kikapcsolódás, ráadásul futás közben nem nézett senki, csinálhattam a magam módján, magam ritmusában, nem volt rajtam kényszer. Talán ezért is szerettem bele ebbe a sportágba.

Sokan futnak kedvtelésből, fogyókúra miatt, de nem mindenki versenyzik. Főleg nem lesz ultrafutó, nálad hogy kezdődött?

  • Nekem mindig az a legfontosabb, hogy legyen cél előttem. Így indultam életem első félmaratonján is … azt mondták lesz érem. Ez motivált, meg is lett az érem, a világ legboldogabb embere voltam. A következő tavasszal már maratont futottam, rá egy hónappal elmentem még egyre, az 20 perccel jobb lett. Szereztem némi versenyrutint, de közben úgy éreztem, ennél több kell. Amikor az egyiket sikeresen teljesítem, máris azon gondolkozom, hogy melyik lesz a következő. Aztán jöttek a sparthatlonok…

Belső késztetés, hogy egyre nehezebb célokért fuss?

  • Igen, engem mindig a cél teljesítése ösztönöz. Minden verseny más felkészülést igényel, ez is kihívás. Korábban még edzőm sem volt, de most már van személyi edzőm, mert tisztában vagyok orvosként a szükségleteimre, a szervezetem képességeivel, igényeivel, de a kemény pályákra ez nem elég. A Namib Race-re például 13 kilós zsákot vittem, ebbe minden fontos dolognak bele kellett férnie, mindennek, amire a szélsőséges körülmények között szükségem lehet. Igen ám, de jött a kérdés, mire is lesz ott pontosan szükségem. Ebben már egy profi segítséget kértem.

Az utóbbi versenyeid azért veszélyesebbek voltak egy spartathlonnál. A namíbiai sivatagokban vadállatokkal is találkoztál.

  • - Erre is megpróbáltam felkészülni, Afrikában nem ritka, hogy az ember vadállatokkal találkozzon. Persze a szervezők elterelték az irányt, ha kellett egy-egy ragadozó csapat miatt, de botlottam hiénába, és éjszakánként lehetett hallani a sakálok jellegzetes hangját. Volt egy kis félelem, de nem történt baj. A homokdűnék látványa egyébként is sok mindenről elterelte a figyelmemet, így a fáradtságról is.

Most, hogy sikeresen, harmadikként végeztél ezen a kőkemény versenyen, tervezed már a következőt?

  • Biztos sokan őrültnek tartanak, de nekem a futás függőség. Nem tudnék, és nem is akarok lemondani róla, pedig minden bajom volt. Például Afrikában elkaptam valami fertőzést, és két hetet ki kellett hagynom. De már tudom mi lesz a következő etap, egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy ez lesz az eddigi legextrémebb futásom!

További cikkek

hbs(400x300)
cba bejegyzeseknél(200x300)
b3 bejegyzeseknél(200x300)