Tóth Olivér: Ez egy örök küzdelem lesz

Pataki József 2020.05.15. Profil

Tóth Olivér: Ez egy örök küzdelem lesz

A színész kalandos életutat járt be, mire megtalálta a boldogságát. Volt az élet értelmét kereső fiatal, lelkész, és drogfüggő is… Olivér mára keresett szakember lett, sikereit pedig Istennek köszöni.

bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT

– Milyen út vitt arra, hogy lelkész legyél?

– Van egy gondolat, miszerint nem az ember találja meg Istent, hanem Isten választja ki az embert. 18 évesen, amikor focista voltam, arról ábrándoztam, hogy egy nap színész leszek, busás fizetséggel és gyönyörű feleséggel. Egy év múlva már a Madách Színházban játszottam, mindenem megvolt amire vágytam, mégsem voltam boldog. Nem értettem, hogy miért nem vagyok elégedett, és mi az ami körülvesz minket. Erre még rájött az is, hogy nagyon rossz családi háttérből jöttem. nem igazán kaptam olyan figyelmet, amiben egy gyerek egészségben tud felnőni. Önértékelési zavarral, és megfelelési kényszerrel küzdöttem. Persze azt mutattam a külvilág felé, hogy minden rendben van. Aztán egy alkalommal, egy koncerten voltam. A zenész miközben játszotta a dalait, arról beszélt, hogyan szólította meg őt az Isten.  Ekkor azt éreztem, hogy a sorok között valaki közel jön hozzám, és hallottam egy hangot mely azt mondta, hogy „ha van kedvem velem jönni, akkor gyere”. Ekkor megszólított az Isten. Úgy éreztem, hogy hazaérkeztem. Ez akkora hatással volt rám, hogy mindent a hátam mögött hagytam, és az összes időmet az Ő szolgálatába állítottam. Amerikában elvégeztem a teológiai tanulmányaimat és lelkész lettem. Hét éven keresztül dolgoztam…

– Aztán mégis abbahagytad… Miért?

– A művészet legalább olyan erővel maradt a szívemben, mint a vallás. A szolgálatban töltött idő alatt is nagyon hiányzott a játék. A lelkészség nem adta meg a játékot, hiába segítettem az embereknek. Egy pulpitus mögött álltam, és minden lehetőségem megvolt, mégis elégedetlen voltam megint. Nagyon nehéz karriert építeni a szolgálat után. Azt gondoljuk, hogy mi kreáljuk magunknak a szerepeket, de Isten a rendező, ami feladatunk eddig az, hogy jól játsszuk el az életünket.

– Hogyan jöttek képbe a drogok?

– Ha függő családból jössz, akkor gyerekként azt tanulod meg, hogy a probléma egyenlő a meneküléssel. Sejt szinten beépül a hajlam. Én pedig nem voltam elég erős, hogy szembenézzek a való világgal. Amikor vége volt a lelkészségnek, és elindultam a művészet felé, nagyon komoly sikertelenséget tapasztaltam. Nehéz volt a hétköznapi élettel találkozni hét év után, és nagyon nem éreztem jól magam. Egyenes utam volt a függőséghez, és el is töltöttem benne 10 évet. Nagyon kemény drogokat nyomtam…

– Hogyan jöttél ki ebből az egészből?

– A kérdés az, hogy egyáltalán kijöttem-e. Ez egy örök küzdelem lesz. Most épp tisztán élek, és nem használok szereket. A Leo Amici Alapítvány, és a Narcotics Anonymus csoportnak köszönhetem az életemet. Szembesülnöm kellett azzal, hogy az életem egyik nagy problémája az volt, hogy tagadtam, és távol álltam a realitástól. Amikor ezt felismertem, elvégeztem a 12 lépéses programot.

– Mivel töltöd az idődet a karantén alatt?

– Azt kell mondjam, hogy az életemet jó irányba változtatta a karantén. Elkezdődött bennem egy harmónikus folyamat. Minden napom be van osztva itthon. Olvasok, imádkozom, főzök és sportolok és készülök az új szerepeimre, ha véget ér ez az egész, öt új darabban fogok játszani. Az egészségemmel, a lelkemmel és a művészetemmel tudok végre foglalkozni. Ennél valódibb életet pedig még nem nagyon éltem.

További cikkek

bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT
bejegyzeseknél(200x300) - Merk IT
bejegyzéseknél(200x300) - Merk IT
bejegyzeseknél(200x300) Merk IT