A víz világnapja alkalmából a szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy az ivóvíz nem magától értetődő erőforrás, hanem egy folyamatosan karbantartott rendszer eredménye. Magyarországon a közel százezer kilométeres vízhálózat jelentős része már több mint ötvenéves. A szakértők szerint ezért a vízbiztonság egyik kulcskérdése ma az infrastruktúra állapota és a szakszerű kivitelezés.
A közvélekedéssel ellentétben Magyarországon a vízválság nem feltétlenül az ivóvíz mennyiségének hiányát jelenti, hanem az infrastruktúra kritikus állapotát. A közel százezer kilométeres hazai csőhálózat majdnem fele már túllépte az 50 éves életkort, ami a rendszer fenntarthatóságát veszélyezteti.
„Az ivóvíz kristálytisztán indul el a vízműből, de hogy milyen állapotban érkezik meg a poharunkba, arra a föld alatti hálózat jelentős hatással bír. Hatékony felújítási hullámra és szakmai szemléletváltásra van szükség, hogy elkerüljük a rendszerszintű összeomlást” – figyelmeztetett Illés Gábor, az ECORPS ügyvezetője.
A „láthatatlan szakma”
Amikor kinyitjuk a csapot, egy bonyolult és energiaigényes tisztítási és szállítási folyamat eredményét élvezzük. Bár a lakosság leggyakrabban a vízművek munkatársaival találkozik hiba esetén, a hálózat jelentős részben magyarországi kis- és középvállalkozások munkájával épül és újul meg.
„A víz tisztelete ott kezdődne, hogy a szabályokat széles körben alkalmazzuk, és erre a gyakorlatban is kellő figyelmet fordítunk. Ezzel szemben ma jóval többen dolgoznak a kivitelezések érzékeny pontjain, mint ahány megfelelő szinten felkészült szakember van, és a munkájuk ellenőrzése sem elég alapos. Emiatt az elvárható minőség sem mindig valósul meg” – mondta a szakértő.
Illúzió, avagy a nyomáspróba csapdája
Szakmai körökben elterjedt tévhit, hogy egy sikeres nyomáspróba biztonságot jelent a hosszú távú működés tekintetében.
„Új állapotukban a modern műanyag csöveknek és a rajtuk elvégzett hegesztéseknek a maximális üzemi nyomás többszörösének elviselésére is képesnek kell lenniük. A valódi kérdés azonban az, hogy 50 év múlva is bírni fogják-e az üzemi terhelést.”
Egy varrat akkor válhat igazán kritikus ponttá, ha a kivitelezés szakszerűtlenül történik.
„Kezdetben akár egy hibás varrat is képes lehet a nyomáspróba során fellépő terhelést elviselni, és később, az üzemelés során okoz problémát. A helyes technológia betartása esetén a hibák nem a varrat síkjában keletkeznek, és nem a tervezett üzemidőn belül” – magyarázta az ECORPS ügyvezetője.
A megoldás az ágazat hozzáállásának megváltoztatásában rejlik. Új és korszerű szabályozásokat és jobban ellenőrzött kivitelezést kell alkalmaznunk. A pazarlás visszaszorítása akár évente több kisebb hálózat teljes felújítását is lehetővé teheti.
A kihívás, aminek csak győztesei vannak
A szakértő szerint a népszerű rezsicsökkentés egyszerű és környezetbarát módja a lakossági tudatosság – hiszen kevesebb fogyasztás kevesebb kiadást jelent.
„Fontos, hogy fogmosás, zuhanyzás vagy mosogatás közben zárjuk el a vizet, javítsuk a csöpögő csapokat és a szivárgó WC-tartályokat. Lehetőség szerint nem ivóvízzel működő, víztakarékos öntözőrendszereket használjunk. Érdemes kerülni a palackozott víz felesleges fogyasztását is, hiszen a magyar csapvíz kiváló minőségű.”
A fogyasztói takarékoskodás mellett a szolgáltatók gondossága legalább ilyen fontos, mert a rossz állapotú vagy szakszerűtlenül megépített csőhálózatokból jelentős mennyiségű víz vész el még azelőtt, hogy a háztartásokhoz érne. Ma a hálózati veszteség átlagosan 20% feletti, de egyes helyeken az 50%-ot is meghaladhatja.
Illés Gábor szerint izgalmas kihívást jelenthet, ha az emberek spórolását szembe állítjuk a vízművek erőfeszítéseivel, akiknek a csökkenő fogyasztás mellett kell a hálózati veszteségek mérséklésében helytállniuk.
„Összességében a személyes és közösségi takarékoskodás versenyében mindannyian nyerünk, hiszen ezzel az édesvízkészletünk még sokáig, biztonságosan kitarthat.”
Az ECORPS ügyvezetője hangsúlyozta, hogy az egyéni törekvések önmagukban nem elegendőek az ivóvízbiztonság hosszú távú megőrzéséhez. Szükség van a szakmai szervezetek – a MAVÍZ, a Műanyagcső- és Idomgyártók Magyarországi Szövetsége, valamint a Magyar Hegesztéstechnikai és Anyagvizsgálati Egyesülés – és a döntéshozók – az Energiaügyi Minisztérium, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, valamint a Nemzeti Vízművek Zrt. – szorosabb együttműködésére.
„Időtálló technológiákkal közösen kell jobbá tennünk a nyomócsöveket, mert a valódi eredményekhez a hálózat minden pontjának egy irányba kell tartania” – fogalmazott Illés Gábor.
