A döbbenetes esetre 2024 nyarán derült fény, amikor egy alig tízhónapos kisbaba részlegesen lebénult – ezzel több mint 20 év után ez lett az első igazolt polio-eset a térségben. A vizsgálatok kimutatták: nem vad vírus támadt, hanem az úgynevezett vakcina-eredetű poliovírus, amely ott tud elszabadulni, ahol sok gyerek kimarad az oltásokból.
A háttér drámai: Gázában a csatornahálózat romokban, a szennyvíz gyakran keveredik az ivóvízzel, a zsúfolt menekülttáborokban pedig gyerekek tízezrei élnek alapvető higiénia nélkül. A polio pedig pontosan ilyen környezetben terjed. Szennyezett vízzel, kézről kézre, és sokáig észrevétlenül, míg egyszer csak bénít. Az egészségügyi hatóságok szerint a vírus már jó ideje keringhetett, mire az első súlyos eset napvilágra került.
A riadalom világszintű volt: a WHO, az UNICEF és több nemzetközi szervezet példátlan oltási kampányt indított, amelynek célja több mint 600 ezer gyermek azonnali beoltása volt. Az oltócsapatok sokszor életveszélyben dolgoztak, bombázások közepette, romos utcákon járva adták be a cseppeket, hogy megállítsák a vírust.
A szakértők szerint ez a járvány intő jel az egész világnak: a polio nincs legyőzve, csak háttérbe szorítva. Ha háború, szegénység és oltáshiány találkozik, a „kihaltnak hitt” betegségek újra támadnak. És ilyenkor nem válogatnak – a legkisebbek isszák meg a levét.
A legfrissebb jelentések szerint a poliovírus még 2025-ben is kimutatható volt a szennyvízmintákban, ami azt jelzi, hogy továbbra is ott kering a környezetben – láthatatlanul, némán, készen arra, hogy újra lecsapjon.
Az oltási kampányok ugyan hatalmas eredményt hoztak, több százezer gyereket sikerült beoltani rövid idő alatt, de nem mindenkihez jutottak el. Vannak területek, ahová az egészségügyi dolgozók egyszerűen nem tudnak bemenni, mert túl veszélyes, vagy mert nincs már működő infrastruktúra. Ezeken a helyeken élnek azok a gyerekek, akik továbbra is védtelenek – és akik miatt a polio nem tekinthető lezárt ügynek.
